Tegnap mondhatni elég sikeresen zártam a napot 460 elolvasott oldallal, éppen ezért még biztatóan vágtam neki a mai napnak is.

2017. augusztus 15. 12:30

Nincs is annál jobb mikor reggel hétkor felébresztenek legédesebb álmaidból, pont mikor végre álmaid hercege megcsókolna, hogy játszd el a taxis szerepét a bevásárlókörúton most azonnal. Mondanom se kell, hogy morgolódva kikászálódtam az ágyamból, elkészülődtem és a legcsodásabb műmosollyal nekivágtam az útnak. Az tartott életben, hogy utána majd nekiállhatok, és folytathatom amit tegnap elkezdtem. De nem így lett.

11-re hazakeveredtünk, és én kedvet kaptam egy kicsit sütögetni. Semmi probléma, jó lesz a kis nassolnivaló az olvasás mellé. Igen ám, de tegnap este is már bennem volt az animék iránti olthatatlan vágy, így muszáj volt legalább egy részt megnéznem. Utána még egyet, és még egyet. Szóval itt vagyok most, 3 megnézett résszel az Outbreak Company-ból, és hogy mennyi ez elolvasott oldalak száma eddig? 0

20:45

Végre olvasás terén is aktívkodom a mai napon. Miután kitakarítottam és kifestettem a körmeimet éppen ideje, hogy fellapozzam a Rémalom sorozat harmadik részét. Elolvasott oldalak száma még mindig 0 egyenlőre.

23:00

Elérkeztem a második nap végére is. Ma nem teljesítettem olyan ragyogóan mint tegnap, de hát nem lehet mindig 110%-on teljesíteni. Elolvasott oldalak száma: 84

Eddig elolvasott oldalak száma: 544 (460+84)

TO BE CONTINUED...

... 3. NAP

Molyon FairyDust meghirdette az olvasási maratonját, melynek a lényege, hogy olvassunk el 10 nap alatt 5 könyvet. Mivel kicsit lemaradtam a nyárra betervezett olvasnivalóimmal így belevágtam, és örömmel láttam, hogy nem vagyok egyedül. Múlt héten kezdtem bele Az Olimposz hőseinek az utolsó részébe, de erre a 10 napra egy kicsit hanyagolom Percyt és társait, és próbálom utolérni magam olyan könyvekkel, amik nem az 500 oldalt súrolják. 

El se hiszem, hogy eltelt egy év. Tavaly mikor ilyenkor megírtam a nyitó bejegyzést nem gondoltam volna, hogy ki fogok tartani 1 teljes éven keresztül. Tény, hogy voltak pár hetes kihagyások, én néhány lemaradást még most is pótolok, de mindezeknek nyomós okai vannak, de ezeket most nem részletezném, inkább nézzük meg, hogy mi is történt egy év alatt.

Most jöttem csak rá igazán, hogy én nem is igazán Daemon miatt szerettem bele a Luxen sorozatba, és itt sem Cam volt a fő mérvadó, hanem maga az írónő stílusa. 

Elég sokat halogattam az olvasást, még az is megfordult a fejemben, hogy mégsem olvasom el. 

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy az angol címet fogom használni, mert az sokkal jobban tetszik (bár csapnivaló vagyok angolból).

A SOROZATRÓL, ÉS A KIVÁLASZTÁS OKA:

A sorozat a Primeval (Őslények kalandorai) kistestvéreként indult 2013-ban, sajnálatosan kevés sikerrel. Egy évadot élt meg az egész 13 résszel. Ellentétben az eredeti sorozattal a fő helyszín Anglia helyett Kanada lett, de ennek ellenére akadt benne pár régi ismerős is. 

Annak idején eléggé függővé tett az Őslények kalandorai sorozat, így mikor vége lett mindent megtettem, hogy hasonló sorozatra bukkanjak.

Most hogy készülök összefoglalni, hogy hogyan is tetszett a könyv egy kicsit bajban vagyok. Nem tudom megmagyarázni, de valamiért nehéz szavakba foglalnom a véleményem, de azért megpróbálom.

Egy kicsit nehéz bármit is mondani a könyvről, úgy hogy csaknem 1 hónapja fejeztem be, de sajnos a vizsgák miatt nem tudtam "tollat ragadni".

A SOROZATRÓL, ÉS A KIVÁLASZTÁS OKA:

Stephen King regényéből 2013-ban készült egy 3 évados sorozat 39 résszel az CBS jóvoltából.

Mikor rátaláltam a sorozatra annak idején, rögtön megnéztem az első részt. Megtetszett a misztikum, így első adandó alkalommal a könyvet is beszereztem, de egyelőre még nem volt alkalmam elolvasni. Egyre inkább csak toltam magam előtt, hogy majd következőnek megnézem, és ez az egész odáig vezetett, hogy leadták az összes részt, és én még mindig csak az első részt láttam. Tehát adott volt egy izgalmas sztori, érdekes karakterek, így nem volt oka, hogy ne rakjam a 2017-es várólistámra.

Még mielőtt elindultam megírni ezt a bejegyzést, elolvastam mások értékelését is a molyon, mert nem tudtam eldönteni, hogy most felnőttem ehhez a könyvhöz, vagy tényleg jobbra sikerült mint az előzőek. Azt hiszem egy kicsit mindkettő. Anno még 2012-ben 16 éves fejjel olvastam az első részt, és annak ellenére, hogy nem pont az akkori korosztályomnak íródott megszerettem, és folyamatosan beszereztem a további részeket is.