Egy újabb feldolgozás gyerekkorom egyik kedvencéből. A négy nép története elég komoly szerepet kapott az ifjúkoromban, volt már egy filmes feldolgozása több-kevesebb sikerrel és most a Netflix vállalkozott a feladatra. Kissé szkeptikus voltam az eddigi Netflixes feldolgozások miatt, de mivel nagyon szerettem Aang történetét gondoltam adok neki egy esélyt.

Igyekeztem nem túl sokat spoilerzni, de a saját érdekedben azt ajánlom, inkább akkor olvasd el ha már láttad a sorozatot.

A történetről

Víz, föld, tűz, levegő. Réges rég a négy elem népe békességben élt, de minden megváltozott, amikor a tűz népe támadást indított. Csak az avatár állíthatha meg őket, aki képes bánni mind a négy elemmel. Ám amikor igazán szükség volt rá eltűnt. Emiatt a tűz népe előrenyomult, letarolt mindent és sötétségbe taszította a világot.

Bízom benne, hogy akad rajtam kívül még pár ember, akinek nem kell bemutatni ezen sorokat. Az egész "jelen" előzménye belesürítve pár mondatba, hogy a néző azért képben legyen, hogy mi is történt a múltban. Legalábbis az animációs sorozatban erre kíváló volt, a Netflix úgy gondolta, és meg kell mondjam nagyra értékelem ezt a húzást, hogy már rögtön a sorozat elején betekintést kapunk a múltba, hogy hogyan is kezdődött a háború, hogy hogyan is kezdte meg Sozin az uralmát a világ felett.

Egy másik este nyerhetettek volna. De nem ma, amikor az üstökös ereje velünk van.

Számomra egszerre volt kegyetlen, és mégis csodás Sozin támadása a légtemplom ellen. Az animációs sorozatban nem sok légidomár harcot láttam és ez számomra valami elképesztően csodálatos műsor volt. Egyet kell értenem Sozinnal, hogy akár győzhettek is volna egy másik este. Ennyit a béke szerető népről, ha kell odateszik magukat. Volt egy érzésem míg a harcot néztem, hogy Aang mestere kicsit megkönnyebbült, mikor rájött, hogy a fiú nincs ott vele a templomban, mert így talán lesz esélyük a tűz népe ellen. Igaz erre majd várni kell 100 évet.

Kyoshi harcosait nagyon vártam. Nagyon menőnek tartottam őket mindig is. Egy csapat nő, akik lenyomják még a férfiakat is, kinek kell ennél több? Arra nem számítottam, hogy majd magával Kyoshi avatárral is találkozunk ilyen korán, de pont jó volt ez így. Soha nem volt a kedvencem, gyakran a harcbolond jelzőt aggattam rá, de mégis szükség volt rá itt, hogy egy keménykezű "anyafigura" legyen Aang számára aki igyekszik a megfelelő irányba terelni Aangot. Sokka és Suki nagyon édes párost alkottak, ebben a formában jobban tetszik a párosuk.

A harmadik rész volt az, ahol fogtam a fejem, hogy most mi is van? Eddig még azt mondtam volna, hogy tetszik is a dolog. Drága Kevinünk (Osric Chau - Supernatural) is felbukkant. Nem stimmelt se a helyszín se a szereplők. Omashuban járunk és egyszerűen nem azokra koncentrálunk, akikre kellene. Rendben átadták a történetüket kissé nyakatekert módon, de akkor is. Lett volna olyan eredeti helyszín amit szívesen megnéztem volna, de így nem lett rá lehetőségem. De miért is csodálkozom? Örülhetnék, hogy csak ennyi változtatást hajtottak végre. Viszont plusz pont a Káposztás embernek, akik látták az eredetit azok tudják miről beszélek. Ebben a részben volt egy újab csodás párbaj két idomár között, amit szinte pislogás nelkül néztem végig.

A következő részben, még mindig ugyanott járunk. Jön akinek jönnie kell, de őt is eléggé kitekerték. Az animációs sorozatban egy teljes külön rész szól a Szerelmesek barlangjáról a számomra kissé idegesítő zenészekkel, és bár nem a kedvenc részem, mégis fontos részleteket tartalmaz a cselekmény alakulását tekintve, de ez az egész innen kimaradt. Most ha jobban belegondolok, nem úgy tűnk nekem, hogy azzal a bizonyos szerelmi szállal esetleg számolnának. Türelmesen végigültem ezt a részt is, és megnyugodva vártam a végén a felkiálltást:

A káposztáim!

 Ezért újabb jó pont a Netflixnek.

 Megismertük a Szellemvilágot is. Itt is találkozhattunk pár karakterrel, akiket szintén nem tudtam hova tenni, hogy mit is keresnek itt? Viszont az egyik ilyen változást nem tudtam könnyek nélkül végignézni. 

Egyik avatár jön a másik után, így Roku is beköszön. Azt hittem többet fogunk vele találkozni, hiszen ő Aang közvetlen elődje, és az animációs sorozatban sokszor tőle kér tanácsot, de itt csak viszonylag kis szerepet kapott, de az annál viccesebb volt. Elég jó a humora egy több mint 100 éve halott avatárhoz képest.

 Azt hiszem, hogy a hatodik részt mondanám a kedvencemnek. Nem szeretnék ebben a részben nagyon sokat modnani róla, a gondolataim erről a részről jobban passzolnak a karakter bekezdéshez. Akcióban itt sem volt hiány. Láthattuk, hogy két szereplő nem csak egymás ellen, de vállvetve is képes harcolni, de még hogyan.

Az utolsó két részben hőseink végre megérkeznek úticéljukhoz és kezdődik a banzáj. Evés-ivás, dínom-dánom, na és persze nem utolsó sorban a harcok. Még itt is szinte kirázott tölük a hideg, és újabb plusz pontot kell adnom a Netflixnek, mert egyes mozzanatokat nagyon is pontosan sikerült áthozniuk. Egy újabb avatart ismerhettünk meg itt. Kuruk avatárról nem sok mindent tudtam meg az animációs formában, de itt kicsit mélyebben foglalkoztunk a múltjával. Ellenszenves egy alak, begyöpösödött és megkeseredett vénember az én véleményem róla. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, hogy a kedves készítők galád módon meg akarnak szabadulni egy számomra kedves szereplőtől, de aztán sikerült eloszlatniuk a pánikot. Mondanám, hogy meglepett a vége, de úgy vágtam neki az egésznek, hogy tudtam mire számítsak.

A karakterek

A jelmezek egyszerűen valami fantasztikusak voltak, pár karakternél nagyon eltalálták a kinézetet. A kedvencem talán Ozai volt, hihetetlenül remek munkát végeztek. Majdnem az összes karakter hozta a szintet amire számítottam tőle, Katara nem a kedvenc karakterem, ugyanolyan idegesítő volt néha, mint amilyennek emlékeztem rá. Sokkaval nem nagyon voltam kibékülve, nagyobb poéngyár van a tarsolyában, mint amit itt mutatott, a végére ébredt fel és hozta a sokkás formáját, de azzal már nem tudott túl sokat javítai. Aang naív gyermeki karaktere hibátlan volt, a végére avatár lett és kész volt felnőtt döntést hozni. Csak kérlek, ne halgass egyik elődödre se, nem tudják mit beszélnek. Iroh eléggé sejtelmes annak, aki tudja mit keressen, nem az a beskatulyázott tűzidomár, mint a népének többi tagja és ezt igykszik továbbadni az embereknek is maga körül. 

Zuko az egyik kedvenc karakterem az animációs sorozatban, miután "észhez tér" és nem életcélja, hogy megölje az avatárt. Itt az elején még eléggé útálatos volt. Részletesebben megismertük a múltját, a kapcsolatát az apjával és a nagybátyjával. Már most látszik, hogy az igazi apafigura nála Iroh és nem Ozai, ők számomra valahogy a kakukkfiókák a családban.

Úgy sejtem sokszor bántottak. Nagyon is sokszor.

Lezajlott a sorozatban egy már baráti hangvételűnek is nevezhető beszélgetés közte és Aang közöt. Zuko sokszor haraggal válaszol Aang kijelentéseire, és csak most jöttem rá, hogy talán azért, mert tudja, hogy az ifjú avatárnak igaza van vele kapcsolatban. Számomra ő mutatta a legnagyobb fejlődést a sorozat alatt, és alig bírtam visszatartani a könnyeket, mikor végre megkapta a neki kijáró tisztelet, még ha csak kis időre is, de azt olyan emberektől, akik komolyan is gondolták.

Összegzés

 Amit még nem emeltem ki az előbbiekben és elmondhatatlanul örülök neki az a zene az egész sorozatban. Passzol a jelenetekhez, nincs vele gond, és még a kedvenc eredeti zenémet is meghagyták a stáblista alatt. Újabb hatalmas jó pont ezért a Netflixnek.

Hagy pár kivetnivalót maga után a dolog, nem tökéletes a helyszín-karakter elosztás, de hogy öszinte legyek rosszabbra számítottam. Fel voltam készülve, hogy a történetbe is belenyúlnak jobban, illetve csak úgy a semmiből felbukkannak karakterek akiket afroamerikai színész játszik, holott a karakter családfáján nagyítóval se lehetne találni, és nem. Eddig megkíméltek minket tőle.

Értékelésemet Azula szavaival szeretném zárni:

Szóval? Hogyan tovább?