Jennifer E. Smith - Vajon létezik szerelem első látásra?
Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?
A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott.
Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Egy ici-picit bajban vagyok ezzel a könyvvel, hogy most tetszett e vagy sem. Egy kicsit jobban hajlok afelé, hogy igen, de egy kis részem mégis ordít, hogy ilyen csak a mesében van, a valóságban nem történik ilyen. Ha az eszemre hallgatok, akkor az ordító kis hangnak van igaza, de a szívem szeretne hinni még a mesékben, és elhinni, hogy igen is van szerelem első látásra.
Először azt hittem, hogy az egész történet csak a repülőútról fog szólni. Majd mikor a könyv felénél véget ért az út, egy kicsit kénytelen voltam átszőni a fejemben az elképzeléseimet, de egyik variáns se vált valóra. Alig hiszem el, hogy az összes esemény amiről olvastam csupán 24 óra alatt történt.
Úgy érzem Hadley-ről túlságosan sokat is megtudtam, míg Oliverről csak alig valamit. A háttérben meghúzódó családi tragédiára még csak nem is számítottam, de tudva a történtekről, egy kicsit már megértem, miért csak a lány múltja tárult elénk, szinte képeskönyvként. Ugyan olyan fontos szerepe volt a családi kapcsolatoknak a könyvben, mint a szerelemnek, és pont ezért tetszett. Nem vagyok az a típus, aki rajong a nyálas, rózsaszín cukorkás szerelmi történetekért, és itt szerencsére nem ezt kaptam, hanem egy sokkal mélyebb, érzelmesebb, elgondolkodtatóbb olvasmányt a szerelemről és a szülő-gyerek viszonyról.
Egy kicsit zavaró volt, hogy egyik oldalról a másikra ugráltunk múlt és jelen között. Ki nem állhatom ha húzzák az időt, de ugyanakkor ezeknek a visszatekintéseknek fontos szerepük is volt, hiszen így jobban megérhettük Hadley és az apja kapcsolatát, és az igaz, hogy unalmas lenne egy könyv, ha mindjárt az elején egymás nyakába ugrana a szerelemes pár.
A vége ugyan olyan vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, mint az egész könyv. Hadley és Oliver megtalálták egymást, de mi lesz ez után? Mi garantálja, hogy együtt maradnak? Mi lesz a kapcsolatával az apjával? Szerintem ez is egy olyan könyv, ami sürgősen megérdemelne egy folytatást.
A MI TÖRTÉNETÜNK:
Idén jelentkeztem a várólista csökkentés kihívásra. A listámra ez a könyv is felkerült, és mint a bejegyzésben említettem mindegyik könyvnek megvan a története, ami ebben az esetben a következő.
Az igazat megvallva itt most felsültem. Fogalmam sincs, hogy hogyan került a várólistámra ez a könyv. Annyit tudok, hogy már tavaly el akartam olvasni, de nem érkeztem vele, és azt, hogy ez is egy "nem veszek semmit, csak benézek" vétel volt.
