Hitoshi Iwaaki: Parasyte 2.

Szokásomhoz híven, nagy szünetet hagytam a két rész között, de ennek ellenére is élveztem. Izgalmas cselekmény, alig bírtam kivárni, hogy az oldal aljára érjek és lapozhassak, annyira izgultam. A könyv egy pontján éreztem, hogy hogyan fog alakulni a cselekmény, de azért így is szívszorító volt. Főhősünk napról napra változik, alig várom, hogy kiderüljön, hogy ez a változás milyen hatással lesz rá hosszútávon. Remélem az újonnan megismert baráttal is találkozunk még, érdekes számomra hasonló kapcsolatokkal találkozni mint Shin és Migi.

Látom a rajzoláson, hogy nem a 2000-es évek gyermeke, a harcjelenetek lehetnének kicsivel kidolgozotabbak, de az olvasási élményt így se rontja le, meg persze a történet 100%-ban kárpótol mindenért. Úgy érzem várnak még rám itt körömrágások olvasás közben.

Csillagos értékelés: 5/5

Rick Riordan: A vörös piramis

Sajnos egy kicsit rossz időszakot választottam a könyv elolvasására, szinte egész márciusban vele „küzdöttem”, volt hogy csak 1 oldalt olvastam el naponta, de a végén mégis sikerült 2 nap alatt lenyomnom 200 oldalt.

Már régóta terveztem a kezembe venni és egy újabb bravúros mitológiás történetet olvasni Rick Riordantól, és azt kell mondjam, azt kaptam amire számítottam, a mester ismételten nem okozott csalódást.

Magam mögött tudhatok már pár könyvet az írótól, és pont ez miatt a körmömet rágva vártam, hogy mi lesz a vége, legyőzik a gonoszt aki ellen készültek az első oldalaktól, vagy egy csavarral zárul a történet és a végső harcra csak a későbbi részekben kerül sor? Csavar megvolt, ráadásul olyan, amire nem számítottam. Pont ez miatt szeretem Riordan bácsit, képes úgy csűrni-csavarni a történetet, hogy nem jövök rá a következő lépésére és ez nálam bizony nagy szó (kedves párom, ha kell ezt bármikor megerősíti).

Kifejezetten tetszett, hogy kaptunk utalásokat a másik nagy mitológiát felölelő sorozatra, az ilyen kis apróságok mindig megmelengetik a szívemet.

Azt hiszem a másik dolog amit nagyon szeretek Rick könyveinél a könnyedség amivel belefűzi a humort a történeteibe, a szleng használat, a szereplők belső monológjai, vagy akár a hangosan kimondott párbeszédek (Csihadj már! – azt hiszem talán ez volt a kedvencem)

Ami nagyon hiányzott nekem a könyvből az egy szójegyzék a végéröl, mint a Percy Jackson sorozat esetében is. Nem tudom, hogy abban eredetileg is benne volt, vagy csak a magyar kiadásba került bele, de nagyra értékeltem volna itt is valami hasonlót.

A fél csillag levonás nem is a könyvnek jár, sokkal inkább magamnak, mert valahogy nem sikerült időben ráhangolódnom.

Csillagos értékelés: 4,5/5

Levy L. Smith: Elrabolt szív

Újraolvasás, ha már az első részeket is olvastam, ez se maradhatott ki. Így a végére, lehet, hogy annak idején kicsit talán túlrajongtam a történetet, de még ma is kíváncsi vagyok, hogy hogyan is folytatódna a dolog.

Csillagos értékelés: 3,5/5

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Szintén egy újraolvasás. Emlékszem, hogy tetszett annak idején, nagyon is, de sehogy se tudtam felidézni, hogy mi is tetszett benne annyira. Hát most megtudtam, és szemernyi változás sincs a véleményembe, ha egy nagyon kicsi mégis az csakis pozitív irányba.

Csillagos értékelés: 4,5/5

Lisa Kleypas: Nem múló varázs

Molyos kihívás miatt olvastam újra, magamtól nem biztos, hogy újra a kezembe vettem volna. Gyönyörű, becsapós borító (sőt még a címet is idesorolnám). Egyáltalán nem az én világom továbbra se, nem tudom, hogy valaha az lesz e egyáltalán. Momentán azt is szeretném elfelejteni, hogy a könyv valaha is a kezemben volt.

Csillagos értékelés: 2,5/5

Fábián Janka: Az utolsó boszrokány lánya

Egy olvasási válság kellős közepén nem éppen úgy haladtam a könyvvel, ahogy szerettem volna.

Igyekeztem, nem kényszerből olvasni, mert el kell olvasnom, hanem mert tényleg érdekelt a történet, az első két részt is meglepően imádtam. Nem rajongok kifejezetten a történelmi témájú regényekért, de Fábián Janka eddigi könyvei amelyek a kezembe kerültek, a drámai fordulatokkal és a szerethető szereplőkkel elhalványították, hogy bizony kemény, megmásíthatatlan történelmi tények is szerepelnek a könyvben.

Izgultam, sírtam, meghökkentem, és néha még fel is kiáltottam, hogy „tudtam”. Egyszóval mindenből kaptam, amit szeretek. Az egyetlen amit sajnálok, hogy nincs folytatás, szívesen olvasnék még Felíciáról és a családjáról, az utolsó boszorkányokról.

Csillagos értékelés: 4,5/5

Neil Gaiman: Csillagpor

Ha már úgy alalkult, hogy megnéztem a filmet, akkor már olvassuk el hozzá a könyvet is. Még ennyi év után sem okozott családást, csak én saját magamnak. Sokkal több könyvet kellene olvasnom Gaimantól, de olyan nehéz, mikor a rég olvasott kedvenc könyvek is kacsintgatnak felém a polcon. De ez a gondolat ráébresztett, hogy a jövő évben mire is szeretnék koncentrálni az olvasmányaimmal. 

Csillagos értékelés: 5/5

Brunella Gasperini: Ő és mi

Meg kell mondjam az Egy férj feljegyzései egy fokkal jobban tetszett. Csupacsontnak igaza volt, tényleg gyakran elkalandozik, elveszíti a fonalat, és hát velem is így történt, akárhányszor elkalandoztak a gondolatai, én menthetetlenül elveszítettem a fonalat.

Egy átlagos olasz család (vagy talán mégsem) mindennapjait ismerhettük meg, már nemcsak a családfő szemszögéből. Nincs unalmas életük annyi szent. Kedvenc karaktert nem is igazán tudnék választani, mindanyuknak sikerült belopnia magát a szívembe.

Csillagos értékelés: 4/5