Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter (Dexter 2.)
NAPPAL SÁRMOS RENDŐRSÉGI SZAKÉRTŐ. ÉJSZAKA BRUTÁLIS SOROZATGYILKOS. HÁT LEHET EGY ILYEN EMBERT NEM SZERETNI? Amikor éppen nem a miami rendőrség kötelékében dolgozik, Dexter minden rendelkezésre álló szabadidejét barátnőjével, Ritával és annak két tüneményes gyermekével tölti. Sörözik, tévét néz, bújócskázik, és a legjobb úton halad afelé, hogy sorozatgyilkosból ideális családapává váljon. De mennyi időnek kell eltelnie, amíg a benne lakozó Sötét Utas nem kényszeríti Dextert arra, hogy engedje újra szabadon dühödt démonait? Aztán egy különösen brutális és perverz sorozatgyilkos kezdi szedni az áldozatait Miamiban, akinek a módszerei még magát Dextert is megrémisztik. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a szörnyeteget csak egy másik szörnyeteg kaphatja el.
Újra belecsöppentem Dexter és az ő Sötét utasának kalandjaiba (vagy inkább a Sötét Utas és Dexter kalandjaiba). Mivel nem tegnap olvastam az első részt, így nem nagyon tudom hozzá hasonlítani mit is hagyott bennem a második rész.
Mondhatni főhősünk kénytelen volt kimozdulni a komfortzónájából, ő ezt nem nagyon élvezte, én viszont annál inkább. Belső vívódásai mindig megnevettettek, és sokszor a cselekedeti is, ami néha tudtán kívül hajtott végre {{de úgy tűnt a könyv végére megbarátkozott a házasság gondolatával}}. Kaptunk egy brutális főgonoszt, nem fér hozzá kétség, hogy nem kell sok képzelőerő, hogy a leírtak alapján el tudja képzelni valaki a helyszíneket, mégis nekem lehetett volna benne egy nagyon kicsivel több brutalitás fűszer a leírásban. Egy ponton képtelen ötlet jutott eszembe, hogy a drága darabolós Doktor nm is létezik, hanem Dexter zaklatója és ő egy és ugyanazon személy, de talán 3 sorral később már el is vetettem az ötletet. (Kijöttem a gyakorlatból, hiába.)
Hiányzott, hogy nem láthattam Dextert akcióban, csak a vívódásit olvashattam, amivel nagyon együtt tudtam érezni. Debs kicsit visszaesett nálam, ő a rendőr és mégis a kis laborpatkánytól kér segítséget és várja el, hogy megoldja az egész ügyet? Dexterrel egyet kellett értenem, miért az ő dolga?
Kellemes kis esti olvasmány, visszarepített az időben és érzelmekben akkorra, mikor a sorozatot néztem. Megfelelő arányban keveredik benne a krími és a humor. Várnak még kalandok Dexterre és a Sötét utasra, és én is szeretnék a részese lenni. De szigorúan csak külső szemlélőként, egyikük sem az a karakter, akikkel szívesen találkoznék az utcán, egy teliholdas éjszakán.
