Kétségtelen, hogy egy elég izgalmas hétvégét tudhatok magam mögött. Több int 5 évvel később ismét sikerült eljutnom Budapestre a Mondoconra. Ezt az eseményt kibővítettem egy kis családi nyaralással is. A továbbiakban egy rövid élménybeszámoló lesz olvasható és az is kiderül, hogy hogyan kapcsolódik az egész történetbe Pókember. 

Szerettem volna sok-sok képet csinálni, de nem volt rá időm, és őszintén megmondom inkább élveztem az eseményeket, minthogy minden percét fényképezzem, de amim van az majd látható lesz. 

2017.július.15. - Szombat

Az eredeti, tervezett 4 órai indulás helyett fél 6-kor indultunk, de ez kivételesen nem az én hibám volt. Az út során természetesen a Despacito se hiányozhatott, amelynek hallatán kedvem támadt volna kiugrani a mozgó gépjárműből. De nem tettem, mert csak egy cél lebegett a szemem előtt, a már oly régóta áhított Mondocon. Szerettem volna beöltözni, de mivel nem sikerült beszereznem a kellő alapanyagokat az eltervezett cosplay-hez, (így ez a tervem a legközelebbi conomra halasztódik), ezért hűen önmagamhoz az első nap a Captan Amerika-Civil War-os pólómban villogtam, passzolva az egyik programponthoz. 

9 óra előtt már sikerült a helyszínre érnem, ahol nem kis tömeg fogadott, de szerencsére gyorsan ment a sorban állás, így szinte észre se vettem, hogy mikor került a kezemre a karszalag, és váltam hivatalosan is látogatóvá a conon.
Első utam a Vásárra vezetett, hogy teljessé tegyem a Vampire Knight manga gyűjteményemet, és hogy beszerezzem a hiányzó MONDO-mat a 2009-es évből. (Igaz, hogy az első két év lapszámai hiányoznak, de mivel számomra a 2009-es volt az első év, most már teljes a gyűjtemény.) Ezek közül csak a MONDO-t sikerült bezsebelni, de aki ismer az tudja, hogy nekem mindig van B tervem. 

Mivel egyedül vágtam neki a kalandnak, előzetesen jelentkeztem a ConBarátkozóra, melyet úgy vélem, hogy sikeresen abszolváltam, hisz a továbbiakban már nem egyedül csatangoltam a con színes kavalkádjában. 

Az időm nagy részét a vásár felderítésével töltöttem szuvenírek, és relikviák beszerzésével, de az Animés kerekasztalra szüneteltettem ezt a folyamatot. A mostani kerekasztal témája a Dragon Ball volt Lippai László szinkronszínésszel, és bár a Dragon Ball jelen pillanatban nem tartozik a kedvenceim közé élveztem az ott eltöltött időt, és kedvet kaptam, hogy ismét nekiálljak annak, amit gyerek koromban valószínűleg szerettem a Pokémonon kívül. 

A legjobban A MARVEL FILMES UNIVERZUM TEREMTÉSE panelt vártam, ezért is döntöttem a már fent említett póló mellett. (Pókember nem itt jön a képbe, de sokat szerepelt itt is.) Az előadás a Marvel Magyarország jóvoltából jött létre, és valami fantasztikus volt. Rengeteg olyan információval gazdagodtam, amit eddig nem is tudtam, vagy csak körülbelül voltam képben a dolgokkal. Utólag kijelenthetem, hogy ez volt a szombati napom csúcspontja. 

2017.július.16. - Vasárnap

A kissé nehézkes ébredés után (hosszú hetem volt) 11 órakor ismét visszatértem a helyszínre. Először ismételten pénzt költeni mentem, és sikeresen teljesítettem a kitűzött célt, és még mellédobtam még egy mangát. 

A további programom a Fanfiction író verseny volt. Egy kis baráti helyreigazítás után meg is született a mű, de sajnos nem nyertem vele. Viszont ha szeretnétek elolvasni jelezzétek, és akkor felrakom. (Mert igen, én minden irományomat lefényképezem.)

A verseny után szerettem volna még egy előadást megnézni, de az nem egészen az elvárásaim szerint alakult, így a maradék időben beszereztem a még hiányzó ajándékokat. Volt szerencsém részt venni egy Mizuno Kanon minikoncerten is még az eredményhirdetés előtt, ami valami elképesztő volt annak ellenére is, hogy csupán 10 percig tartott. Az eredményhirdetés után indultam a vasárnapra tervezett program második helyszínére. Mellékesen mindez este 7-kor volt már.

És itt jön a képbe Pókember. 

PÓKEMBER: HAZATÉRÉS

Megtörtént a várva várt esemény, én a (környezetemhez viszonyítva) hatalmas MARVEL rajongó végre megnéztem a legújabb Pókember filmet. Az MARVEL-os előadáson már volt róla szó, és még inkább növelte bennem a vágyat mikor megtudtam, hogy valaki kétszer, sőt akár háromszor is megnézte már a moziban. Miután és is magam mögött tudhattam már számomra is világossá váltak a dolgok. 

A szombati előadáson említették, hogy a Polgárháborúval Pókember sok év után hazatért a MARVEL-hoz. Lehet, hogy csak én látom bele a dolgokat, de előtte nem igazán értettem a címválasztást, de ez után több értelmet látok benne. 

Tudom, hogy már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy a Pókember filmek Ádám-Évától veszik a dolgokat, itt ez most hiányzott, de szerintem nem ártott volna, legalább pár mondattal, kicsit elmesélni Pókember születését. Személy szerint nekem ezzel nem volt gondom, de azok akik esetleg nem ismerik Pókember történetét, vagy éppen ismerik, és ezt a mostani filmet azok folytatásának gondolták, nem ártott volna egy kis magyarázat.

Az eddigi Pókemberek közül kétség kívül Tom alakítása a kedvencem, végre egy olyan színész, aki korban is közelebb áll a karakteréhez. Robert Downey Jr. szereplésébe inkább nem mennék bele, mert félő, hogy nem tudnám abbahagyni az ömlengést, legyen elég annyi, hogy eszméletlen volt. 

A végéről szeretnék még pár szót ejteni. Peter döntése engem is meglepett, és komolyan mondom én is azt hittem, hogy az egész sajtó és csatlakozás csak Tony egyik tetsztje. Nálam jobban talán csak Tony, Happy és Pepper lepődtek meg. És azt hiszem hamarosan egy esküvői lesz. 

Ha valaki lenne olyan kedves megírná nekem Facebookon privátban a stáblista utáni jelenetet, arról sajnos lemaradtam. 

2017.július.17. - Hétfő

A hétfői nap egy kis budai sétával telt, ahova természetesen metrón utazva jutottam el. (Imádok metrózni, szóval ezt a részletet meg kellett említeni.) Meglátogattam a Sziklakórházat, és a vár környékét. Szerencsétlenségemre ahányszor csak a Budavári Sikló közelében járok, az valamilyen oknál fogva mindig üzemen kívül van, így ez az álmom még egyenlőre álom marad. 

Egy újabb metróval történő utazás után sétát tettem a Népligetben, és még egy útlezárásba is belefutottam a Hősök terénél. 

2017.július.18. - Kedd

Fájó szívvel intettem búcsút a magyar fővárosnak, de nem csüggedtem, hiszen hazafelé még belefért egy visegrádi bobozás és gokartozás, és a pálinkamúzeum felfedezése is.