Pittacus Lore: Sila šestky - A hatok hatalma

covers_400828.jpgKilencen érkeztünk a Földre. Vajon megváltoztunk-e az eltelt idő alatt? Mindannyian hiszünk még a küldetésünkben. Nem tudhatom.
Hatan maradtunk. Rejtőzünk, bujkálunk, és még csak nem is találkozhatunk Lassanként kialakulnak a tálentumaink, és nemsokára készen állunk a harcra.
Vajon John Smith csakugyan a Negyedik, ahogy sejtem, és felbukkanása az a jel, amit már annyira vártam? és merre lehet Ötödik és Hatodik? Egyikük talán az a hollófekete hajú lány, akit az álmaimban láttam. Aki olyan erővel bír, amilyet azelőtt el sem tudtam volna képzelni.Aki talán elég erős ahhoz, hogy összegyűjtsön bennünket.

Egy kicsit nehéz bármit is mondani a könyvről, úgy hogy csaknem 1 hónapja fejeztem be, de sajnos a vizsgák miatt nem tudtam "tollat ragadni".

Mivel a szokásos szerencsém most is velem volt, így sajnos már nem tudtam a Lorieni Krónikák 2. részét megszerezni papírformátumban magyarul (és mivel csak a legvégső esetben olvasok elektronikus formátumot), így kaptam az alkalmon, hogy kevesebb mint 3€-ért (kb. 900 Ft) megvegyem szlovákul. 

Az elején egy kissé zavart, hogy az egész történet két szálon futott, de mikor egymásba kapcsolódtak, akkor már csaknem zseniálisnak tartottam ezt a megoldást. 

Amennyire kedveltem Sara-t az első részben, most legalább annyira megutáltam. Amennyire bizonygatta, hogy szerelmes Johnba, ilyen aljas módon elárulni nem volt szép. És még Markot tartotta seggfejnek. (Ha esetleg kiderült, hogy nem Sara sara volt a rendőrség megjelenése, akkor bocsánatot kérek minden rajongótól, régen olvastam.) Mondjuk John teljesítményétől se vagyok éppen elragadtatva. Hatodik volt az egész könyv megmentője Marinal karöltve. 

Sokszor erős késztetés fogott el, hogy csak úgy simán átlapozzam a fiúk és Hatodik fejezeteit, hogy megtudjam mi is van Marinaval, és Ella kiléte is nagyon érdekelt. Sajnos itt is sok kedvelt karaktertől kellett végleg búcsút vennem, de remélem, hogy ők is visszatérnek majd hasonló formában mint Henri, és nem merülnek örökre az elfeledett karakterek temetőjébe (Adam:'( Supernatural).

Be kell vallanom, hogy ezt a könyvet se bírtam ki könnyek nélkül. Henri levelén még én is elpityeredtem. 

A végére még egy kicsit szeretném John már említett csapnivaló teljesítményét szidni. Még egy egyszerű halandó, különleges képességekkel nem rendező, kissé UFO-bolond EMBERRE(!!!) se tud vigyázni, aki állítólag a legjobb barátja. Remélem a következő részben megmentik Sam-et. 

Címkék: könyv, értékelés