Büszke vagyok magamra. Olyan szintű boldogság fogott el (és egy picike szomorúság is) mikor befejeztem a könyvet, hogy majdnem elbőgtem magam. Ez volt az első szlovák könyv, amit nem muszályból olvastam, és be is fejeztem. Igaz hogy eltartott pár hónapig, de közben olvastam még más könyveket is, és egyéb más teendőim is akadtak. 

Még januárban végeztem ki az Athéné jelét, és rögtön ez után már tudtam mit kell tennem. Akik olvasták a könyvet tudják, hogy Percy és Annabeth a Tartarosz mélységeibe zuhantak, és engem ez oly annyira nem hagyott nyugodni, hogy gondolkodás nélkül az első adandó alkalommal megvettem a negyedik részt szlovákul (főként ilyenkor örülök, hogy ha minden kötél szakad a magyar mellett még 3 másik nyelven megértek egy könyvet). Mivel nyugalomban szerettem volna kiélvezni Riordan bácsi zsenialitását kénytelen voltam július végéig várni a dologgal.

Rögtön miután kinyitottam a könyvet felháborodtam. Kit érdekel, hogy mi van Hazellel meg a többiekkel, én Percy és Annabeth sorsára vagyok kíváncsi. Megfordult a fejemben a gondolat, hogy átugrom az első fejezeteket a legénység többi tagjával, de mivel az hatalmas sértés lett volna a könyvre nézve nem tettem.

A dolgok előrehaladtával csak azt vártam mikor jön már végre egy fejezet kedvenc félisteneimmel, mígnem a hajó megmaradt legénysége el nem érkezett Velencébe. Amit ott Frank véghezvitt az valami hihetetlen volt. Ez volt az a pillanat, mikor azt mondtam, oké nézzük mi lesz velük is. 

Mikor már azt hittem, hogy boldogan fogom olvasni a hajó legénységének a történetét jött egy fejezet Jason szemszögéből. Nem tudom miért, de még mindig nem tudtam megbékélni a fiú jelenlétével, viszont értékeltem a gesztusait Nico iránt.

Ha már Nico. Mikor elérkeztem a nagy bejelentéséhez, hogy neki nem Annabeth, hanem Percy tetszik lesokkoltam. Abban a pillanatban becsaptam a könyvet és vagy 2 napig a közelébe se mentem. Egyáltalán nem számítottam rá. Ezért szeretem Riordan bácsit, képes meglepni, amire eddig elég kevés író volt képes. 

Hazelnek és Pipernek is megvolt a maguk keresztje, de szerencsére mind a két lány ügyesen helytállt. Piper még mindig elég vékony jégen jár nálam a kedvenceim listáján, de már alakul a dolog. Hazelt egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Frankból prétor lett. Kiérdemelte. Osztom az Octaviannal kapcsolatos terveit, és szerintem még sokan mások is. 

És akiről még nem beszéltem az Leo. Még mindig a Leo csapatban vagyok, így mikor egy pár fejezet erejéig különvált a társaitól egy kicsit megörültem, majd a szívem szakadt bele. Olyannak ismertem meg a srácot, aki betartja az ígéreteit, így őszintén bízom benne, hogy visszamegy és boldogok lesznek Calypso-val. 

A kedvenc részeim egyértelműen a sok Percy és Annabeth fejezetek. Csak nekem tűnt úgy, hogy ezek rövidebbek voltak mint a többiek fejezetei? Merem állítani, hogy pont ezek miatt a fejezetek miatt vállt kedvencemmé ez a rész (idáig). Nem gondoltam volna, hogy a Tartaroszban átélt kalandjaik ilyen izgalmasak lesznek, de Riordan bácsinak sikerült meglepnie. Bob az elején nem sokat mondott nekem, így egy kicsit utána kellett járnom, hogy ki is ő, de ha nem tettem volna akkor is volt egy kis gyorstalpaló az újoncoknak. A végén mikor feláldozta magát Percyékért még sokáig könnyeztem. Remélem fogunk még hallani róla az utolsó részben. (Vagy az esetleg egy folytatásban.)

"Pozdravuje vás Bob," odkázal hviezdam. 

( - Bob üdvözöl titeket. - üzente a csillagoknak.)

Egy újabb elképesztő történet volt Riordan bácsitól, és alig várom, hogy a kezembe vehessem az utolsó részt is. 

(A fülszöveg és az idézet saját fordítás!)