Annak idején annyit hallottam, hogy a Fullmetal Alchemist milyen jó. Meg is néztem, magamhoz híven természetesen először a Shamballa hódítóját. Persze, hogy alig értettem valamit a dologból. Utána nekiindultam a sorozatnak is, és lett egy ajándék DVD-m is, szóval boldog voltam. A történet is tetszett, így mikor megtudtam, hogy új sorozat készül belőle gondolkodás nélkül belevetettem magam annak idején, de nem jutottam el a végéig. Éppen itt volt az ideje, hogy bepótoljam a mulasztásomat.

 Az első 3 rész után én azt mondtam nem fogom tovább nézni. A párszor elsütött poén Ed magasságáról rendben van, de itt szerintem egy kicsit már túlzásokba estek. Túl sok helyen próbáltak humort vinni a történet rajzolásába, ami tény, hogy oldotta a feszültséget, de néhány helyen nálam elvette az adott helyzet fontosságát. 

De nem adtam fel. Az első széria tiszteletére, amely az egyik kedvencem lett az évek alatt, folytattam tovább. Nagyjából úgy a 10. részig nem tett le sok új dolgot az asztalra. Olyan volt kicsit mintha a Fullmetal Alchemist első felét láttam volna egy kicsit zanzásítva, majd ezek után a részek után jött a fordulat, ami már sok új dolgot adott a számomra. 

Sokkal több minden történt itt, kidolgozottabbak voltak a dolgok. Minden szereplőnek megvoltak a céljai és a múltja. Az apróbb változtatások a karakterek múltjában egy kicsit bezavart az eddig megszerzett tudásom mellé, de egy idő után kitisztult a dolog, és nagyszerűen képbe kerültem, hogy melyik esemény, melyik sorozathoz tartozik.

Rengeteg új karakter jelent meg itt. Sokukat szívesen láttam volna az előző szériában is. Ling Yao és Olivier Mira Armstrong voltak a kifejezett kedvenceim az újak közül, de a régiek is sokban változtak a szememben. Irigy és Kapzsi, a két homonkulusz, akiket talán a legjobban megkedveltem. Mindketten megvetették az embereket, mégis arra vágytak, hogy olyanok lehessenek mint az emberek. 

Örültem annak is, hogy egy kicsit mélyebben megismertük Roy és Riza kapcsolatát, de már szinte a plafonon voltam miatta, hogy még itt se tudtak zöld ágra vergődni. Miért nem képes egyik sem kimondani nyíltan, hogy mit is érez a másik iránt? Dühítő egy társaság. Megérdemelnének egy spin-off-ot. 

A történet izgalmasra sikeredett. Először el voltam rémülve, hogy el fogom unni a fejem 64 rész alatt, de nem így lett. Nem sikerült a tervezett idő alatt ledarálnom, mert az események olyan elgondolkodtatók és odafigyelést igénylőek voltak, hogy nem egyszer belefájdult a fejem, és akaratom ellenére is abba kellett hagynom. Minden részben volt miért izgulni, megesett, hogy a fejfájásom ellenére is meg kellett néznem még egy részt, mert tudni akartam, hogy mi lesz az adott szereplővel, és nem akartam lerágni a körmömet még jobban, amivel olyan sokat dolgoztam. Ráadásul elég sokszor el is pityeredtem az érzelmesebb részek alatt. 

Így a végére nem maradt nagyon más, mint hogy eldöntsem melyik is tetszik jobban, a sima Fullmetal Alchemist, vagy a Fullmetal Alchemist: Brotherhood. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy nem tudok választani. Számomra mind a kettőnek megvannak a maga szépségei és csúfságai. Vegyük például a rajzolást, gondolkodás nélkül a Fullmetal Alchemist mellett döntök, a Brotherhood egyes karaktereinek rajzolásától majdhogy nem rosszul vagyok. A zenék terén egyértelműen a Brotherhood a nyertes, olyan előadókat vonultattak fel, mint például YUI, SID, Shoko Nakagawa, Sukima Switch vagy pedig a személyes kedvenceim a SCANDAL és a NICO TOUCHES THE WALLS. Történetileg szintén csak a Brotherhood a nyertes, sokkal több dolog történt, sokkal kidogozottabban. A karakterfejlődéseknél megint csak a Brotherhood mellet voksolok, a jobb kidolgozottságuk miatt. De ha ennyi minden a Brotherhood mellett áll, akkor miért is nem tudok dönteni? Megmondom, a befejezés miatt. Egyszerűen nem vagyok kibékülve a Brotherhood befejezésével. Megvan a Happy end, Ed és Al többé kevésbé a régiek, mindenki elérte, amit akart, de én mégse vagyok boldog. Talán azért mert túlságosan is nyitott maradt számomra a történet? Az igazság az, hogy én magam se tudom. A Fullmetal Alchemist vége igaz, hogy nem volt épp a legboldogabb, de tekintetbe véve az egész anime történetét nem is vártam boldog befejezést. A film segített egy kicsit rajta, hogy mégse legyen olyan szívszorító, de nélküle is elvoltam a történtekkel. 

Amit még így tényleg a végére megemlítenék az a Brotherhood "káros" hatása az emberre. Volt szerencsém csatlakozni Roy Mustang embereihez Hawkeye-hoz, Havoc-hoz és Breda-hoz egy küldetésen, ahol még Kapzsi is feltűnt a színen(természetesen a mi oldalunkon), még ha csak álmomban is. (Én se voltam ám akárki.)