Igen, büszke vagyok magamra, hogy nem tartott két hétig a rész megnézése. Eredetileg csak bele akartam pillantani az elejébe, de miután Hook olyan édesen eljátszott a kis Alexandraval, nem tudtam megállni, és mire észbe kaptam már vége is volt a résznek. 

Már kezdtem hiányolni Hamupipőke történetét az évadok alatt, így jól esett, hogy végre vele is foglalkozunk egy kicsit. A sorozat híven a múltjához még jobban csavart egyet a már amúgy is kifordított történeten. Külön öröm volt számomra, hogy egy kis magyarázattal is szolgáltak Hófehérke és Hamupipőke ismertségére. Lehet, hogy kezdek kicsit túl öreg lenni az efféle tündérmesékhez, mert egy kicsit nekem túl hihetetlennek tűnt, az első pillantásra beléd szeretek dolog, de áldásom a dologra egészen addig, amíg van a dologban egy kis izgalom is. 

Emma hogyléte kezd aggasztani. Hála Archie terápiájának felfedeztem nála a javulás jeleit, de még mindig aggódom érte. Kíváncsian várom, hogyan alakul majd a közös élete Hookkal. Remélem Davidnek lesz majd egy védelmező apai monológja. Egy kicsit Henryt is sajnálom. Eddig két személyt is anyának szólított, de jelen pillanatban már három olyan ember járkál Storybrooke utcáin, akiket megillethet ez a név.

Tetszik, ahogy Mary Margaret vágyik a normális életre, de ezzel valahogy ismét csak a sorozat végét érzem a levegőben. Viszont az elképzelés, hogy Dr. Frankensteinből tanár legyen elég abszurd, de a végén még lehet, hogy jól sülne el a dolog. Annyi biztos, hogy én szívesen lennék a diákja, 

David egész egyszerűen nem tetszik nekem. Még a jelenet végére sem kellett érnem, már tudtam, hogy úgyse fogja azt tenni amit Mary Margaret elvárna. Van egy olyan megérzésem, hogy ebből a dologból még sok probléma származik majd. 

Amire a leginkább kíváncsi vagyok, az a Gonosz Királynő és Hyde szövetsége. És persze várom Regina reakcióját mikor rájön, hogy a másik énje kiengedte azt az őrültet.