2008-ban jelent meg az ötödik Die Wilden Kerle film, magyarul Csak az a foci. Akkor azt hittem itt a vége a filmeknek, de tegnap egy véletlen során rátaláltam a folytatásra.

Az egész találkozásom egyaránt a filmekkel és a könyvekkel a véletlennek köszönhető. 12 éves lehettem mikor leadták a TV-ben az első két részt, és mivel nem volt jobb elfoglaltságom, gondoltam, miért ne nézhetném meg. Szépen rendben ment minden, míg be nem állított hozzám két barátnőm, és akkor vége szakadt a nyugis filmezésnek. megfogadtam, hogy ha szárnyas majmok is potyognak az égből, a második részt akkor is zavartalanul fogom megnézni másnap. És így is lett.

Nem sokkal később egy unalmas kémia órán egy könyvkatalógust nézegettem és megakadt a szemem egy ismerős motívumon, ami nem más volt, mint a Vad banda logója. nekem se kellett több, megrendeltem a könyvet, és beleástam magam Joachim Masannek történeteibe.

Nem telt bele sok időbe rátaláltam a könyvekre, melyeket rekord idő alatt olvastam ki. Így visszagondolva, talán ezekkel a könyvekkel szerettem meg igazán olvasást, így még inkább hálával tartozom Masannek bácsinak.

A filmekkel már egy kicsit nehezebb dolgom volt. Magyarul csak az első 2 rész jelent meg, de ez nem szegte a kedvemet. Lévén, hogy németet tanultam elhatároztam, hogy eredeti nyelven nézem meg őket. Lehetséges, hogy nem mindent értettem meg pontosan, de akkor is remek élményben volt részem. 

És most 8 évvel később folytatást kaptunk. Egy évig nem foglalkoztam a német nyelvvel, de ez nem akadályozott meg abban, hogy megnézzem a folytatást, hiszem már maga a alcíme elvarázsolt (Die Legende lebt - A legenda él). És minél inkább haladt előre történet annál több dolgot találtam, ami az első filmre emlékeztet.

6 fiatal fiatal srác a szünet kezdetén nem vágyik másra, csak arra, hogy focizhassanak. (Ez annak idején se volt másképp.) Rátalálnak a legendás Die Wilden Kerle birodalomra. A felfedezésig találkozhatunk pár régi ismerőssel legnagyobb örömömre, és megtalálva a legendás focipályát, ott találják a világ legjobb edzőjét is, Willit.

Megtörténik a bonyodalom, 10 nap múlva megküzdenek a környék legfélelmetesebb csapatával a Galaktikus órásokkal (Galaktische Gigante), akiket nem kisebb személy támogat mint Big M, akit az első filmben még Dagi Mihi-ként ismertünk. A srácok előtt még áll pár kihívás, igazi csapattá kell válniuk, de ehhez még szükségük van egy emberre.Az, hogy castingot tartottak, hogy megtalálják a megfelelő  személyt, egy kicsit meglepett, de az, hogy végül egy lány került a csapatba már nem igazán. Mondhatni nincsen csapat lány nélkül.

Itt is jelen volt a lány miatti vitatkozás, de nekem nagyon tetszett, mert ismételten csak felidézte bennem az első részt. Az eskütétel és Camelot megtámadása is mind nosztalgikus hangulatba hozott, bár az igazság kiderülése Willi-ről kicsit elszomorított, de a hagyományokat megőrizve erre is szükség volt, mert aki mindent elveszített, annak már nincs veszítenivalója. (És természetesen legnagyobb örömömre még több régi ismerős bukkant fel.)

A film további rész kétség kívül a kedvencem. Kiállják a bátorságpróbát, és végre megjelennek a legendák is teljes életnagyságban. Raban, Joschka, Markus, Maxi, Marlon, Vanessa és Leon kész átadni a "stafétát" az új nemzedéknek. Oscar, Joshua, Finn, Matze, Elias, Müller  és Leo készen állnak, hogy szembenézzenek az ellenséggel, hogy fellőjék őket a Holdra, majd aztán egyenesen a Pokolba.

Valamiért számítottam rá, hogy ez a meccs is hasonlóan alakul majd mind annak idején, de a kellő motivációval mindent el lehet érni. Az új generáció győzedelmeskedik a Galaktikus óriások felett, és bízom benne, hogy még sok ilyen győzelmet fognak aratni. 

Elképzelhetetlennek tartottam a régi főszereplők nélkül egy filmet, de sikerült csodát tenni. A kivitelezés számomra tökéletes volt. Megvolt benne a régi és az új is. Az új szereplőket is már a szívembe zártam, így még nagyobb öröm volt látni a régiek visszatérését. Remélem nem marad itt abba az új generáció története. Engem meggyőztek, hogy a régi csapat szellemében igen is lehet folytatást csinálni.

Alles ist gut!

Solange du wild bist!