Most hogy készülök összefoglalni, hogy hogyan is tetszett a könyv egy kicsit bajban vagyok. Nem tudom megmagyarázni, de valamiért nehéz szavakba foglalnom a véleményem, de azért megpróbálom.

Kaylee megérzi, hogy ha a közelében meghal valaki. Ez volt az a tény, amivel annak idején megfogott a könyv. Az egész bonyodalom az ellopott lelkekkel, a nyomozási folyamat, és a megrendelő kiléte is egyszerűen fantasztikus volt. Nem sikerült összehasonlítanom egy könyvvel sem amit eddig olvastam.

Az egészen lebilincselő történet mellett azonban akad pár dolog számomra, ami (nem akarom azt mondani, hogy nem tetszett) nem egészen passzolt össze az én észjárásommal.

Kezdetnek vegyük például Nash-t. Még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy esetleg nem kedvelem őt itt és most kijelentem, hogy ő az egyik, ha nem éppen az elsőszámú kedvenc karakterem. Az volt vele a problémám, hogy szinte a semmiből tűnt fel Kaylee életében, és máris mind ketten halálosan szerelmesek voltak egymásba. Lehetséges, hogy kezdem elhagyni azt a korszakomat, amikor még hittem a szerelemben első látásra, de ez az egész akkor is egy kicsit furcsa volt számomra.

Maradjunk egy kicsit Nashnél, de térjünk át egy kicsit a kilétére, pontosabban a családi kapcsolataira. A bátyja, a kaszás Todd sem volt semmi figura.

Szerintem Kaylee-nak egy kis gond lehet a felfogó képességével, vagy az is lehet, hogy csak számomra volt egyértelmű pár dolog. Én már a kezdettől gyanítottam, hogy milyen rokoni kapcsolatban áll egymással a két fiú, míg ő csak akkor fogta fel, mikor a szájába rágták a kész tényt.

 A kihallgatott beszélgetés a nagybátyja és a felesége közt arról, hogy lopott időből él, érdekes szálnak tűnt egészen addig, amíg Todd nem használta ugyanezt a kifejezést mikor az egyik „áldozatáról” mesélt. Ott már világossá vált számomra, hogy milyen jelentőséggel is bír Kaylee életében ez a kijelentés, és sajnos kevés dolgot utálok jobban annál, mint amikor előre eltalálom a dolgokat (bár jobban belegondolva, szeretem is ezt az érzést, talán attól is függ, hogy mit találok el).

A másik ami nem igazán tetszett Kaylee karakterében az volt, hogy túlságosan hamar elfogadta, hogy mi is ő valójában. A tagadás fázis elég rövid életűnek tűnt nekem.

Majdnem minden könyvben van a főszereplőnek egy legjobb barátja, akinek sokszor elég fontos szerep jut, de itt Emma jelentősége egy idő után számomra teljesen elveszett. Remélem, hogy nem merült teljesen a feledés homályába.

Kíváncsian várom a folytatást, még a pici csalódottságom ellenére is, mert van egy olyan érzésem, hogy Nash és Todd párosa tartogat még pár meglepetést.

A MI TÖRTÉNETÜNK:

Idén jelentkeztem a várólista csökkentés kihívásra. A listámra ez a könyv is felkerült, és mint a bejegyzésben említettem mindegyik könyvnek megvan a története, ami ebben az esetben a következő. 

Bizony ez a könyv is a vásárlásmánia korszakom zsákmánya. Furcsa mód, ha mozi előtt betévedek egy könyvesboltba soha nem távozom üres kézzel, csak néha megúszom kevesebb költekezéssel.

Éppen itt volt az ideje, hogy a több mint 4 évnyi polcomon való porosodás után elolvassam. Egyik azon könyveknek, melyeket akkor szereztem be, mikor magával ragadott a sok színes világ, melyet a könyvek kínálnak. Sajnálatos módon ő is áldozatul esett a Daemon Blacknek, Calebnek, Magnus Banenek és egyéb könyves szívtipróknak.