Marni Bates - Gyilkos a vonal végén

Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét), és sok-sok csokitorta. Happy end. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos iskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Ameddig csak lehetett húztam-halasztottam ennek a bejegyzésnek a megírását, mert egyszerűen nem tudtam szavakba önteni, amit maga után hagyott. De még mielőtt rátérnék az értékelésre szeretném elmondani, hogy hogyan is került a kezembe az első LOL könyvem. 

Vizsgázni voltam, és még aznap reggel mondom magamnak, hogy nem lesz szükségem könyvre (ritka eset, ha nincs nálam, ha papírformátum éppen, nincs akkor a telefonomon mindig akad tartalék), mert most reggel úgyse tudok olvasni, mert még sötét van, amikor jövök haza akkor pedig már sötét lesz, így teljesen felesleges, hogy foglalja a helyet a táskámban, majd hallgatok zenét. A vizsga vége és a busz indulása közt fennálló időre beterveztem pár elintéznivalót, de az extra jeges út miatt, úgy gondoltam nem szeretnék egy ajándék gipsszel hazamenni, így a kerülőutat választottam hazafelé, ami nagyjából 4 órás út volt a kiindulási ponttól a kényelmes ágyamig. De sebaj, jobb mint órákig ücsörögni egy helyben. Csakhogy ezt az apró kis változást nem kalkuláltam bele reggel a dolgokba, és most nagy hasznát vettem volna egy könyvnek. Ilyen esetben 2 lehetőség van. Az első: keresni egy ingyenes wifi pontot és letölteni egy könyvet. A második: vásárolni egy új könyvet. Mivel az első lehetőség ahhoz vezetett volna, hogy telefonról olvassak, és ezt a megoldást nem éppen nekem találták ki(de ha minden kötél szakad ezt is bevállalom, annak idején így olvastam el 4 nap alatt a Fogoly a sötétben-t, az eredménye 2 hetes fejfájás lett), így a második mellett döntöttem, úgy is régen vettem már könyvet (az alig egy hónapja beszerzett 4 könyv hevesen tiltakozik).  És így esett meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, és az is, hogy egyszerre 3 megkezdett könyvem volt.

A kis kitérő után akkor térjünk is rá az értékelésre. A cím és a fülszöveg alapján egy jó kis krimis elemeket tartalmazó ifjúsági könyvre számítottam, amit majd nem fogok tudni letenni.Izgalmakra és nem várt fordulatokra számítottam, és nem arra, hogy csak azért nem hagyom félbe, mert akarom, hogy ez legyen az első félbe hagyott könyv, vagy hogy az utolsó 100 oldalon épphogy csak átfutok. Egy-két helyen megvolt az az izgalom, amire számítottam, de ez nagyjából 50 oldal lehetett, míg az egész könyv kb. 350.

Az elején még az volt a megérzésem, hogy én és Emmy lelki társak leszünk, hiszen én is hasonló álmokat dédelgetek a saját könyveimmel kapcsolatban. Sajnos ez az érzés hamar elmúlt. Az afféle romantikus regények, melyekről Emmy fantáziál nem igazán az én műfajom. 

A szereplőkkel valahogy nem igazán tudtam zöld ágra vergődni. elég sokan voltak, de szerintem fele annyival is meg lehetett volna oldani a dolgokat. Akikre igazán kíváncsi voltam az Sebastan és Force, valamint Emmy titokzatos apja. Sajnos egyikről se tudtam meg igazán sok mindent (ha csak nem volt valami azon a 100 oldalon amin csak átfutottam). A befejezés alapján arra következtetek, hogy van folytatása a könyvnek, de ahogy a dolgok állnak nem igazán fűlik hozzá a fogam.

Így utólag lehet, hogy inkább a másik LOL könyvet kellett volna megvennem. Igyekszem egy nem összefüggő "sorozatot" egy rész alapján megítélni, ezért továbbra is a várólistámon marad a másik könyv. És bízom benne, hogy igazuk van azoknak az ismerőseimnek, akik azt mondják, hogy márpedig a LOL könyvek szuperek.