Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk
1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.
Nem szoktam 2 könyvet olvasni egyszerre, de az Éjistennő néha elég félelmetesnek hatott számomra esténként, így kénytelen voltam nekikezdeni valami kevésbé természetfelettinek. Az már más lapra tartozik, hogy miért nem haladtam egyik könyvvel se.
Adott az 1996-os és, mikor a számítógép, még luxusnak számított, és olyan oldalak mint a Facebook, Twitter vagy az Instagram még nem is léteztek. Ebben az időben Emma valamilyen csodával határos módon megtalálja a jövőbeli Facebook oldalát. Annak fényében, hogy a jövő minden egyes megmozdulásával változik, elkezdi kedve szerint változtatgatni. És mindezt csak a Facebookon látottak alapján.
Tény és való, hogy egyesek a Facebookon élik at életüket. Mivel a 2000-es évek elején éltem a gyerekkoromat emlékszem még a számítógép és a telefon nélküli életre. Szintén tény, hogy az egyes újítások megkönnyítik a mindennapi életet, de ezzel együtt az emberek idegenekké válnak egymásnak, és elfelejtenek egymással szemtől-szemben kommunikálni.
Nem is olyan régen, még én is a Facebookon éltem az életemet. Annyira vágytam mások figyelmére, hogy képes voltam bármit megosztani, csakhogy valaki reagáljon rá. Sajnos sok időbe telt míg beláttam, hogy rám bizony jóformán senki se kíváncsi, ezért szinte eltűntem az említett oldalról. Akiknek számítok, azok úgy is megtalálják a módját, hogy a tudtomra adják a véleményüket.
A kis kitérő után ideje, hogy a könyvről is mondjak valamit. Számomra nagyon átjött ez a Facebook-függőség. Ha velem történne hasonló dolog, hogy betekintést nyernék a jövőmbe, megpróbálnám a kapott információkat nem figyelembe véve élni tovább az életemet, mert az a jövő nincs kőbe vésve, vagy ahogy a Doktor mondaná, nem fix pont az időben (bocsi, Doctor Who hiány), így csak rajtam múlik, az én kezemben van a jövőm alakulásának a sorsa.
A MI TÖRTÉNETÜNK:
Idén jelentkeztem a várólista csökkentés kihívásra. A listámra ez a könyv is felkerült, és mint a bejegyzésben említettem mindegyik könyvnek megvan a története, ami ebben az esetben a következő.
Jay Asher másik könyvével zsebeltem be ezt is még 2012-ben. Akkor merült fel bennem először a túlzott Facebook használat, így pont ideálisnak tűnt. Csakhogy jott Riordan bácsi a félisteneivel, és idáig száműzték őt.
