Legalább ötször nekiindultam megírni ezt a bejegyzést, de valahogy az első pár mondat után mindig megakadtam. Nem azért, mert nem tetszett a könyv, éppen ellenkezőleg, imádtam minden egyes sorát. Rég nem lapozgattam olyan könyvet, ami ennyire magával ragadott volna, és nem győzöm szidni magam, amiért ilyen sokáig halogattam az olvasását.

 - Jude Rydernek hívnak, ha már úgy nyáladzol utánam, mint egy veszett kutya. Nálam nincs barátnő, nincs párkapcsolat, virágok meg rendszeres telefonhívások. Ha ez így okés, szerintem összedughatnánk, amink van.

Ó, te jó ég. Ezek voltak azok a sorok, mikor véglegesen beleszerettem a könyvbe, és mindez a 12. oldalon szerepelt. Megszoktam, hogy hasonló mondatok hagyják el a Jude típusú főszereplők száját, de az hogy minderre ilyen hamar került sor egy kicsit meglepett. 

Lucy feltett szándéka, hogy mindenkit megmentsen maga körül, míg Jude-ot is. Jó volt látni, hogy akadt valaki, akinek fontos a fiú. Rossz volt látni a se veled-se nélküled kapcsolatukat, de reménykedtem benne, hogy megtalálják az összhangot, és a végén együtt lesznek. 

Sawyer-t már az első felbukkanásánál utáltam. Nem lepődtem meg azon se, hogy ő kicsi Jude apja. Azt viszont nem tagadom, hogy pár fejezetig én is elhittem, hogy több van köztük Holly-val mint barátság. 

A fő ok amiért a kedvencemmé vált az a számomra tökéletes (bár folytatásért ordító) befejezés. Mikor fény derült a Jude és Lucy családja közti kapcsolatra nem akartam elhinni, hogy nem kapják meg a boldog befejezésüket. Mondhatni már kezdtem beletörődni, mikor Jude felbukkant és a nap hősévé vált. Sajnos a könnyeimet ebben az esetben se tudtam visszatartani. 

Visszatérve kicsit a két család közti kapcsolatra. Ahelyett, hogy egyikük a másikat hibáztatja az események valódi kiváltó okát kellene megtalálni. Szerintem ez az ok Jude anyjának távozása volt. Remélem a folytatásban kiderül, hogy miért is hagyta el a fiát.

Miután befejeztem a könyvet, és megtudtam, hogy ez egy trilógia első része volt szinte megszállottá váltam a folytatás iránt. És mivel még magyarul nem adták ki megfordult a fejemben a gondolat, hogy megpróbálkozom angolul elolvasni, a nagyon is gyér angol tudásommal. 

A MI TÖRTÉNETÜNK:

Idén jelentkeztem a várólista csökkentés kihívásra. A listámra ez a könyv is felkerült, és mint a bejegyzésben említettem mindegyik könyvnek megvan a története, ami ebben az esetben a következő. 

Ez volt az első rubin pöttyös könyv, ami a magánkönyvtáramba került a borítója. Mindez 2014-ben volt, és ahányszor megfogadtam magamban, hogy ez lesz a következő könyv amit elolvasok, mindig jött valami, ami az adott pillanatban jobban érdekelt.