Colleen Hoover: Losing Hope - Reményvesztett (Hopeless 2.)
Ahhoz, hogy előre juthass az életben, olykor a múlttal kell szembenézned...
A Hopeless valósággal megbabonázta az olvasókat.
A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…
Az idei évet a Hopeless folytatásával kezdtem. Mivel tavaly eléggé elrontottam a Daemon szemszögéből írt Obszidiánt a sorozat újraolvasásával, így jelen esetben az első rész újraolvasását kihúztam a teendőim listáiról.
Ha választanom kellene azt mondanám, egy picivel jobban tetszett ez a rész. Dean (végre hívhatom így) személyiségileg azok közé a karakterek közé tartozik, akiket imádom. Nem kedveli a seggfejeket, bármit megtenne a szeretteiért, érdekes háttértörténettel rendelkezik, jó fej barátai vannak, és mindemellett igazi szívtipró is. Kinek kell ennél több.
Kimondottam tetszett, hogy többet megtudhattam a Holder testvérek kapcsolatáról. A kedvenc részeim Dean Less-nek címzett levelei voltak a halála után. Less búcsúlevelét a füzet végén, már az első pillanattól kezdve sejtettem, de a tartalma meglepett.
Mivel az egész történetet ismertem, így csak Dean szabadidős elfoglaltsága volt igazán újdonság számomra. Újabb kedvenc szereplőt avathattam fel Daniel személyében (ő az a jó fej barát, aki miatt igazán megszerettem Deant). A portásszekrényben megélt kalandjának története nagyon tetszett, és reménykedem benne, hogy majd megtudom, ki is volt a titokzatos Hamupipőke, bár van egy tippem a kilétére, és ilyen dolgokban ritkán tévedek. Ha mégis, akkor már csak még jobban szeretem a könyvet.
Álmaimban se gondoltam volna, hogy mindjárt az első olvasmányomon az évben sírni fogok. Mondjuk gondolhattam volna, hogy ha már az első része is ilyen érzéseket váltott ki belőlem itt se lesz másképp.
A végére még ejtenék pár szót a borítóról. Tetszik a hasonló stílusú megoldás mint a Hopeless esetében, de a borítómodell nem éppen az esetem.
A MI TÖRTÉNETÜNK:
Idén jelentkeztem a várólista csökkentés kihívásra. A listámra ez a könyv is felkerült, és mint a bejegyzésben említettem mindegyik könyvnek megvan a története, ami ebben az esetben a következő.
Egyik barátnőm ajánlotta a figyelmembe az első részt, amit előtte nem igazán akartam elolvasni, mert nem tetszett a címe (de mára már más a véleményem). Ez a barátnőm nem akarta elolvasni a második részt, de mivel én szeretem az olyan történeteket, ahol ugyanazon eseményeket több szereplő szemszögéből is láthatjuk, ezért nem osztoztam az elhatározásában, és felraktam a képzeletbeli várólistámra. Majd miután végre sikerült pár hónappal később fizikai formában is hozzájutnom elérkezettnek láttam az időt, hogy elolvassam. De mivel nálam ez se olyan egyszerű így esett a dolog, hogy mindez 2017-re csúszott.
