Sarwat Chadda: Az ördög csókja (Billi SanGreal 1.)
A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi SanGreal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?
Mikor 5 évvel ezelőtt először olvastam, elhatároztam, hogy polcra kell tennem a saját példányomat. Ennek a példánynak az elolvasására bizony ilyen hosszú ideig kellett várni. Mivel a fő célom a második rész elolvasása volt, és a fontosabb fordulatokra emlékeztem, nem lett volna szükséges elolvasnom, de mivel emlékeztem, hogy nagyon tetszett, ezért nem volt tovább min gondolkodni.
Alapjában véve nem nagyon rajongok a túl mélyen vallásos témájú könyvekért/filmekért, de itt olyan témával vegyítették, aminek viszont kénytelen vagyok ellenállni. Mindig is vonzottak a Templomos Lovagok legendáját feldolgozó történet, így ezt a darabot se hagyhattam ki.
Billi az egész életét feláldozta, hogy megfeleljen az apjának, aki viszont, még arra sem volt képes, hogy megdicsérje a lányát. Időközben persze kiderül ennek a rideg viselkedésnek az oka, de számomra, még így is felfoghatatlan volt, hogy hogyan hihette, hogy Billi képes lenne megölni őt. Ami a túlélési képességei illeti, szinte már hihetetlen.
Ez volt a negyedik könyv, amit ebben az évben olvastam, és itt se bírtam ki sírás nélkül. Kay volt az a szereplő, akit a leghamarabb a szívembe zártam (és a sorsát tekintve, még mindig él a kedvenc szereplőimet sújtó átok). Kezdettől fogva szurkoltam, hogy összejöjjenek Billivel, és mikor már végre lenne valami kettejük közt, jön Mihály és mindent tönkre vág.
Így visszagondolva hirtelen 3 olyan feldolgozás jut eszembe (ezt is beleszámolva), ahol megjelenik Mihály arkangyal, és ebből a háromból 2-ben ki nem állhatom, a harmadikban pedig még nem tudtam eldönteni, mit is gondoljak róla, de nem kell megijedni, nem ez az a kétséges harmadik eset. Bár a szívem szakadt bele Kay halálába, örömmel töltött el, hogy Mihály is hasonló sorsra jutott.
Meg kell, hogy mondjam első olvasásra valahogy jobban magával ragadott, talán most az időpont nem volt túl alkalmas, vagy a másik lehetőség (remélem nem), hogy kezdek túl öreg lenni már az ilyesfajta történetekhez. Bármelyik is legyen igaz, nem fog változni az elsődleges véleményem, a könyv marad ott, ahol van, mégpedig a kedvenceim közt.
