Jóformán csak negatív véleményeket olvastam a sorozat részeiről, de ha engem kérdeztek én több értelmet látok benne mint az Alkonyatban. Nem azt mondom, hogy hibátlan, de magában az alap felállásban a Leszármazottakban, és az őket megszállni vágyó démonokban én elég sok lehetőséget látok. Jó pár évvel ezelőtt már olvastam őket, és most ezek a könyvek adták meg azt a borzongást, amire a Supernatural megismerése óta vágyom, de eddig még sehol se akadtam rá. Sajnálom, hogy csak 3 része van a sorozatnak, mert én tényleg látom benne a potenciált. 

Mivel rövidebb könyvekről van szó, ezért úgy döntöttem, egy közös bejegyzésben fejtem ki róluk bővebben a véleményem.

Mindjárt az elején a dolgok közepébe (jobban mondva a végébe) csöppentünk. Számomra nem is kell több, hogy beleszeressek egy könyvbe. A főszereplő egy naiv, kalandra vágyó kislány. Tipikus. Nem kell sok és máris bajba keveredik, megismeri élete szerelmét aki nem mellesleg vámpír, meghal, majd visszatér ő is immáron vámpírként. Nem szabad elfelejteni a kedves ember barátot sem, akinek igen csak megtetszik a mi kis főszereplőnk. 

Nem tagadom, voltak pillanatok mikor Sandra-tól a falra másztam, megígértetik vele, hogy nem megy vissza az iskolába, de erre ő fogja magát, és nem csak visszamegy, de olyan méretű bajba keveredik, amiből csak akkor tud kiszabadulni, ha meghal, de sajnos a halál után sincs teljes nyugta. Tipikusan az a szereplő, aki ha végre felépít valamit, pillanatokkal később romba is dönti. 

A két fiú, Donnie és Luke, közül inkább Luke párti vagyok, Donnie a leírás alapján nem az esetem. Az viszont tény, hogy mindkét fiúnak van rejtegetni valója. 

A kastélyban kísértő démonok, Sandra rémálmai és a Pokolkutyák voltak azok az elemek, amik azt adták meg, amire vágytam. 

Sandra kóstolgatja a vámpír lét adta lehetőségeket, de hiányoznak neki a régi élete maradványi, főleg az édesanyja. Még szerencse, hogy Luke vele van, és kettesben elszöknek, hogy meglátogassák. Vicces, hogy arra egyikük se gondolt, hogy esetleg a démonok eljutottak hozzá, és rajta keresztül akarják, majd elkapni Sandrát. 

Azt hiszem ebben a részben lett Luke a kedvenc szereplőm. Mindazok után amit Sandráért tett kiérdemelte. A végén alig bírtam elhinni a tényt, hogy azok a mocskok elrabolták. A titkos múltja érdekelt a legjobban, és tuti, hogy van ott még valami eltitkolt részlet. 

Az autóút a démoni potyautassal még így is, nem első olvasásra, félelmetes volt. 

Azt hiszem ez volt az a rész, ami a legkevésbé tetszett, hiszen hiányzott belőle Luke. Az elején tetszett a megoldás, hogy nem ott folytatódtak a dolgok, ahol az előző részben abbamaradtak, hanem a történet előrehaladtával tudtuk meg, hogy mi is történt a pincében a démontámadás után. 

Donniet sikerült jobban megkedvelnem, bár a negatív hozzáállása Luke eltűnéséhez nem igazán jött be. Petert, a kis szellemfiút elég hamar megkedveltem. Elég ügyesen kisegítette Sandrát a nehéz pillanatokban. 

Sajnálatos módon, ebben a részben nem igazán volt adrenalin növelő rész, ha csak a végét nem számítom bele. Mi ez a befejezés már? Honnan fogom megtudni, hogy mi lesz Sandra döntése, de a legfontosabb, hogy mi lesz szeretett Luke-om sorsa?

Még így közösen a borítókról ejtenék pár szót, amik szerintem egyszerűen gyönyörűek. 

Mindent összevetve, a negatív véleményekkel nem törődve én kijelentem, hogy nekem tetszik, és szeretem is ezt a sorozatot, és a mai napig bánkódom a folytatás nem léte felett.