Megmondom őszintén nem pont így képzeltem el a sorozat utolsó részét. Sokkal érdekesebb volt számomra, mint a kémiai elemek tulajdonságai és egyéb ügyes-bajos dolgai, így nem meglepő, hogy gyakrabban lapoztam a virtuális lapokat (igen, mert papír formátumban sajnos csak Karácsonyra kapom meg, de addig nem bírtam várni), mint a kémia tankönyvet.

Mindenképpen szerettem volna még a film előtt elolvasni a könyvet, és mikor már elkönyveltem, hogy ez lehetetlen vállalkozás lesz számomra, csodát tettem. Mivel nem volt mivel hasonlítgatnom némileg jobb helyzetből indult, mint előző társai. Annyi gondolat és érzés kavarog most bennem, hogy azt se tudom, mivel kezdjem.

A tény Gwendolyn szüleiről nem lepett meg, hiszen ezt már a második filmben elárulták nekünk, de itt olyan szép kis jelenet született Gwen és Gideon között (a filmbéli se volt rossz!) Még mindig imádom a kettejük párosát, és Gideon szerelmi vallomásai hallatán azt kívántam bárcsak nekem is így vallana valaki szerelmet (persze a körülményeket nem kell megvalósítani).

Az első sokkoló momentum Gwenny halála volt. Mindenki legnagyobb meglepetésére különleges halhatatlansága miatt ez nem bizonyult tartósnak.

Az abszolút, ez meg mi a franc momentum a gróf kiléte volt. Olyan személy volt, akire egyáltalán nem számítottam. Mondjuk, az egész még mindig életben van dolog se fordult meg a fejemben.

A harmadik eset, mikor kis híján szívinfarktust kaptam az Gideon majdnem halála volt. Örülök, hogy mégsem szagolja alulról az ibolyát a Titanic legénységével, de azért én egy kicsit még tovább vittem volna, ezt az ő is halhatatlan lett szálat.

Könnyes búcsút kellett vennem Jamestől is, de boldogan, mert így legalább nem tengeti szellemként a napjait az iskola falai közt kísértve.  

A befejezéssel nem igazán vagyok kibékülve. Lezárást kapott minden szál, de egy kicsit még belelestem volna a szereplő további sorsának alakulásába.

Mindezek után izgatottan várom a filmet is, és biztosra veszem, hogy nem fog csalódást okozni (már csak Jannis miatt sem).