Szánom, bánom minden bűnömet. Nem szerettem volna ilyen sokat várni az első és a második rész elolvasása közt, de sajnos így alakult a dolog. Az első rész eléggé belopta magát a szívembe, még így is, hogy először a filmet láttam, mert számomra úgy tűnt (kisebb eltérésekkel) pontosan követték egymást az események. Ugyanezt viszont, már nem mondhatom el a második részről.

Összességében nem volt rossz, csak itt már kicsit betett a filmből megszerzett plusz információ, és volt pár olyan dolog, aminek a bekövetkezését vártam, de nem történt meg. Az egyik ilyen dolog Gwendolyn valódi szüleinek kiléte volt.

Az abszolút pozitivumok nálam Gwendolyn és Gideon meghitt jelenetei volta. Néhány helyen többször is visszaolvastam, mert egyszerűen annyira tetszettek, és én is majdnem tócsává olvadtam.

Amit kimondottan utáltam az a Gwendolyn felé irányuló bizalmatlanság volt. Ilyen viselkedés után még csodálkozni fognak ha Gwen tényleg árulónak fog bizonyulni.

Attól tartok a kedvenc szereplőim ranglétráján Gideon lecsúszott a második helyre. Xemeriusszal egyszerűen nem tudok betelni. Már a filmben is kedveltem, de így hogy még jobban sikerült megismernem gondolkodás nélkül léptettem elő a kedvenc szereplőmmé.

A gróftól még mindig kiráz a hideg, és amit mondott Gwennek azzal az én szívemet is ripityára törte. Nagyon remélem, hogy Gideon azon szavai is igazak, melyeket Paulnak mondott, ha nem akkor kiemelkedő helyet kap a seggfejek listáján Daemon Black mellett (bár jobban meggondolva, neki teljesen különálló lista kellene).