Örülök, hogy elolvastam ezt a részt is. Ha kimarad az életemből, akkor félő lett volna, hogy Dawson és Bethany csak mellékszereplő lesz, akik rosszkor voltak rossz helyen, pedig az egész velük kezdődött. 

Most pedig meg kellett találnia a következő órája helyszínét. Lepillantott a kinyomtatott órarendre, összehúzott szemmel vizsgálta a fakó tintát. 203-as terem? Vagy 208-as? Kiváló. Nyugat-Virginia az a hely, ahová a nyomtatók meghalni mennek.

A sorozatban nem nagyon volt alkalmam megismerni a fiatalabbik Black fiút és szerelmét. Bethany felülmúlta az elképzeléseimet, mert azok alapján, amit a sorozat lapjaiból megtudtam róla, nem ilyennek képzeltem a történtek előtt. Annyi biztos, hogy a véleménye Nyugat-Virginiáról nagyon hasonlít Katyéhez.

A helyzet úgy állt, hogy minden luxen tartott Daemon lobbanékony természetétől. Ő olyan volt, mint egy gránát, kihúzott biztosítószeggel: bármikor robbanásra kész. Csak azt nem tudták, hogy Daemonben és Dawsonban ez is közös. Ha minden kötél szakad, és olyasvalakiről van szó, akit kedvelt, Dawson éppen olyan kemény tudott lenni. 

Ugyan ez vonatkozik Dawsonra is. Ebben a részben vált számomra nyilvánvaló mennyire is hasonlítanak egymással Daemonnal. Ha valaki teljes egészében meg akarja ismerni a sorozatot, ez a rész sem hiányozhat.

Ash kipirulva fordult Daemonhöz.

 - Nem hiszem el, hogy te mindezt engeded! Legközelebb majd azt vesszük észre, hogy te is egy emberrel jársz?

Daemon hangos nevetésben tört ki.

 - Na, hát azt várhatjátok!

Ismerve a "jövőt" Daemon egy-egy megjegyzésein az emberlányokra, meg hogy ő soha nem fog egybe se beleszeretni jókat derültem, és mondtam, hogy te csak azt hiszed. 

Kétségtelen, hogy a Black testvére más volt mindezek események előtt és más lett mindezek után. Jó volt újra a Thompson testvérek, még akkor is némelyikük még Daemont is felülmúlta a tuskóságban. 

Két dolog nem tetszett a könyvben. Az egyik, hogy a többihez képest túl rövid volt, a másik pedig, hogy nem az egyes szereplők szemszögéből volt olvasható. Annyira megszoktam már az előző olvasásoknál, hogy hiányzott. A könyv hossza ellenére sikerült elég sok számomra jó részt megjelölnöm, ami szintén csak azt bizonyítja, hogy a írónő egyszerűen zseniális. Mivel a fő részeket is kétszer olvastam, erős a gyanúm, hogy ennek a résznek se lesz más a sorsa.