J. L. Armentrout: Opál
Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim előtt nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre szétzúzza a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.
Nem tudom miért tartott ilyen sokáig az elolvasása, egyszerűen nem bírtam a végére érni. Volt, hogy egy oldal elolvasása után le kellett tennem, mert vagy valaki keresett, vagy éppen nekem jutott eszembe valami halaszthatatlanul fontos elintéznivaló. Nah a lényeg, hogy elértem ide is.
Mindig jó érzés volt megírni egy könyv értékelését, amit élveztem, és most rákapcsoltam: még bizarr képeket is kerestem a neten, hogy nyomatékot adjak a véleményemnek. A cuki kiscicákat és a lámákat szerettem a legjobban. Meg Dean Winchestert.
Most komolyan. Létezik olyan aki őt nem szereti?
A viccet félretéve. J. L. Armentrout írásai eddig is mély nyomot hagytak bennem, de ezzel a húzással hivatalosan is a kedvencemmé vált. Nagy hatással volt rám a sorozat, még a mai napig is az, és mindig nagy örömmel tölt el, ha egy könyvben felfedezek valamit ami eszembe juttatja. (Senki se feledje, október 14.-én, hajnalban indul a 12.évad!)
Miden ott folytatódott ahol abbamaradt. Dawson visszatért a családjához, bár a viselkedése hasonlított egy zombiéra. Ezt meg is értem, hiszem a szerelme, a másik fele, még mindig fogságban volt, de azért voltak pillanatok, mikor kicsit ijesztő volt.
- Jól vagyok! - Megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, de a karja satuként szorított. - Inkább az "az először üss, utána kérdezz" taktikát választottam. Kifáradtam, de Blake nem bántott.
Blake visszatérése után megállapítottam, hogy ez a srác vagy őrült, vagy pedig ütődött. Vagy esetleg mindkettő. Annyi biztos, hogy megunta az életét. Szerencséjére Daemonnak van lelkiismerete, és tudja, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint hogy kiélje elfojtott gyilkos hajlamait, így Blake is kap pár extra hónapot az életében.
- Nem tehetsz semmit. Én sem. - rázta a fejét Dee szomorúan - Adam halálát nem hozhatod helyre. Azt sem, hogy szerinted meg Daemon szerint jó ötlet Blake-kel együtt dolgozni. És a barátságunkat sem tudom helyrehozni. Van, ami egyszerűen csak tönkremegy.
Majd a szívem szakadt bele Katy és Dee kapcsolatába. Megértem, hogy szeretné meggyászolni Adam halálát és Katy részben hibás is érte, de... kit álltatok! Ha Katy nem lett volna olyan naiv Blake-kel szemben és hallgat Daemonre, Adam még mindig élne. Mindezt leszámítva akkor is szívszorító volt a távolságtartásuk. De ahogy múlt az idő, felcsillant a remény, hogy esetleg visszatér a régi Dee. Minden húzása, amit Blake ellen elkövetett imádtam. Csak így tovább csajszi.
A terv, hogy bejussanak egy szigorúan őrzött intézetbe, még akkor is, ha egy félelmetes gyerek keresztapa segít nekik abszurdum. Már a gondolat felmerülésekor éreztem, hogy itt valami balul fog elsülni, de valamilyen oknál fogva az első akciót "szerencsésen" túlélték.
- Paris szerint paranoid skizofrén vagyok, dugig összeesküvés-elméletekkel - vont vállat Luc.
Kétség kívül az újonnan érkezett szereplők közül Luc a kedvencem. A srác tele van titkokkal, ezen felül egy zseni. Nagyon remélem, hogy nem fog Blake sorsára jutni és felkerülni a halállistámra.
- Tudom, hogy belül jó vagy. Te vagy a melegség és a fény, és minden, amit nem érdemlek meg, de te azt hiszed, hogy mégis. Tisztában vagy vele, mit tettem a múltban másokkal és veled is, és te úgy gondolod, megérdemellek.
Oké, először is nekem is kell egy Daemon Black. Össze se tudom számolni hányszor olvadtam tócsává miatta. Katy piszok mázlista meg kell hagyni. Vajon a való világban is vannak Daemon Blackek? Ha igen, igazán jelentkezhetne nálam egy.
A nagy se veled se nélküled után Katy és Daemon végre összejöttek. Egy kicsit hiányoznak a veszekedéseik és a beszólásaik. Itt is volt belőlük, de nem olyan szinten mint az előző részekben.
A végén túl sok minden történt egyszerre. Dawson visszakapta Beth-t, emiatt tiszta happy vagyok. Simon él, mi több hibrid, vagy a jó ég tudja, hogy mi lett belőle. Blake egy utolsó nyomorult szemétláda. Kellene neki egy egyirányú jegy a legtávolabbi galaxisba. Katy pedig a Dedalus fogságába esett. Már alig bírom kivárni, hogy mi lesz a következő részben Daemont ismerve valami totális meggondolatlanságot fog csinálni, hogy kiszabadítsa.
Kíváncsian várom a folytatást, de addig is szerintem megtaláltam a kedvenc részem. Mert valljuk be őszintén, hol talál valaki két ilyen jó pasit mint Daemon Black és Dean Winchester egy helyen, még akkor is ha az utóbbit csak említés szintjén. Ha netán akadna még ilyen, kérlek osszátok meg velem is.
