Év: 2014

Hossz: 13 rész

Stúdió: Sunrise

 

Az anime kezdetén láthatjuk, mikor egy szingularitás beszippant egy mechát... 2014., békés kisváros. Watase Aoba új évet kezd az iskolában. Kosárlabdázás közben rá és barátaira ront egy hatalmas robot. Menekülés közben egy másik robot is feltűnik, amit egy Hina Yumihara nevű lány irányít, aki Aoba osztálytársa. Kisebb harc után a fekete mecha pilótája ráakaszkodik Aobáékra és aktivál egy önmegsemmisítő rendszert. Hina meglátja a szingularitást és belerepül. Némi szóváltás közepette elmagyarázza Aobának, hogy ő a jövőből jött és a feladata, hogy Aobát odaküldje. Az utolsó szava: "Dio vár rád". Mikor Aoba magához tér, egy furcsa irányítófülkében találja magát harcok közepette. A Cygnus nevű kísérleti hadihajón érzékelik a jelenlétét a fülkében, és kisebb diszkurzus után elmagyarázzák, az egyetlen esélye a túlélésre, ha összekapcsolódik Dio Weinberggel.

Forrás: animeaddicts.hu

Ha valaki azt mondja nekem a nagy animés korszakom kezdetén, hogy tetszeni fognak nekem a mecha animék, valószínűleg megütöm az illetőt. A Break Blade után azt mondtam, nem is olyan rossz ez a műfaj, majd jött a Star Driver, ami maga volt a kínszenvedés. Kijelentettem, hogy végeztem a mechákkal. Ezt a kijelentésemet a Kakumeiki Valvrave változtatta meg, amikor azt elkezdtem teljesen mindegy volt mit, csak nézzek valamit. És láss csodát túléltem, mi több itt vagyok, túl egy újabb mecha animén.

 Mikor elkezdtem, mindjárt az első  képkocka után a Kakumeiki Valvrave jutott az eszembe. Az opening után az volt az érzésem, mintha a Kakumeiki Valvrave egy alternatív történetszálát látnám, majd jött az időutazás és a dolog egyszerre szűnt meg és erősödött is bennem. A karakterek személyisége nagyon hasonlított az előzőben megismertekre, de még így is sikerült különálló helyet kiharcolniuk nálam. A történet is hasonló volt számomra, mindkét anime középpontjában egy háború állt.

Aoba megérkezik egy csata kellős közepébe, és máris össze kell kapcsolódnia egy Dio nevű alakkal, aki kicsit sem titkolja, hogy nem szívleli az újonnan megérkezett múltbéli srácot. Imádtam minden egyes jelenetet, mikor egymásnak estek, mind szóban, mind pedig ököllel. 

A 9. részben történt szó- és ökölcsatájuk volt a kedvencem, ami persze nem maradhatott büntetés nélkül. Kellett ez a kis humoros szál a történetbe. 

A fő rejtély számomra egyértelműen Aoba és Hina kapcsolata volt. Mikor a jövőben felbukkant, emlékek nélkül a fiúról, bennem már felmerült a gondolat az idő körforgásról (hála a Doctor Who-nak :D), és büszkeséggel töltött el a végén, hogy igazam lett. Maradt még bennem, pár megválaszolatlan kérdés, de nem olyanok, hogy amik miatt most ne tudnék aludni.

Az utóbbi időben nem szoktam sok figyelmet fordítani az openingekre és az endingekre, általában egyszer megnézem mind a kettőt. Most is így tettem, az első részben megnéztem az openinget, és gondoltam magamban stílusos leszek és az utolsóban megnézem az endinget. Levontam a tanulságot, ne akarjak stílusos lenni! Most mehetek megnézni a specialt is. Mindettől eltekintve ennek a vége jobban tetszett, remélem a special nem rombolja szét ezt az érzést.