Minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Daemon feltett szándéka, hogy bebizonyítsa Katynek, hogy amit érez valós. Nem kellett sok, a kezdéstől, már szívesen felpofoztam volna a srácot. Ha annyira érdekli Katy észrevehette volna, hogy nincs jól, de neki feltétlen erőltetnie kellett a nyom elhalványítását. Haver, van értelme ennek úgy, hogy közben Katy, már azt sem tudja mi az álom és mi a valóság? Mondjuk én álmomban se akarnák megmártózni egy tóban az éjszaka közepén. 

 - Úgy látom, új diák érkezett - jegyezte meg Mr. Garrison, és az asztalára dobta a papírt. - Blake Saunders, honnan is?

Az új srác Blake. A róla alkotott véleményem hasonlított Daemonéhoz. Először is nem igazán jönnek be a tüsis hajú fiúk, másodszor pedig, hogy jön ahhoz, hogy szerelmi háromszöget alakítson ki Katy életében, és elbizonytalanítsa a lányt? Titkon reméltem, hogy Daemon előbb vagy utóbb elrepíti a következő életébe. Amikor kiderült, hogy túl sokat tud, csak még gyanúsabbá vált. 

Katy naivitásától a falra másztam. Ami azt illeti többször akartam földhöz vágni a könyvet miatta, mint Daemon miatt. Még a vak is látja, hogy Daemon nem alaptalanul próbál Blake torkának ugrani minden adandó alkalommal. Ha különleges erőm lenne, és valaki felém hajítana egy kést, hogy azzal vegyen rá a használatára gyakorlás közben, ugyanazzal a késsel esnék neki és páros lábbal hajítanám ki nem csak a házamból, de az életemből is. Vagy szólnék a saját Daemonömnek, hogy intézze el a dolgot. (Még ha lenne is *sóhaj*)

 - Mert tudom. - Előttem termett, összeszűkült szemmel nézett rám, aztán mellére ütött, éppen a szíve felett. - Tudom, mit érzek legbelül. És nem én vagyok, aki elmenekül, akármilyen nehéznek is ígérkezik, ami vár rám. Inkább fejjel megyek a falnak, mint hogy az egész hátralevő életemben azon töprengjek, mi lehetett volna. És tudod mit? Azt hittem, te sem futamodsz meg. Lehet, hogy tévedtem.

Azzal, hogy Daemon kedvesebbé vált Katyvel szemben, hogy bizonyítsa a szándékait szerencsére nem szűntek meg a kettejük közti viták. Ez a se veled se nélküled egyszerűen csodás. Nem szeretem az egyszerű szerelmi történeteket, kell bele egy kis izgalom, pár veszekedés. Nincs is annál jobb ha a főszereplő párosnak van egy meghitt pillanat, majd egy meggondolatlan mondat után máris egymásnak esnek. Szerencsére Katy és Daemon pont ilyen előadást nyújtanak. Csak így tovább srácok!

 - Ne! Ne merészelj bocsánatot kérni! - rivallt rám, a szeme fénye áthatolt az éjszakán, át rajtam is. - Adam halála tönkreteszi a testvéremet. Megmondtam, hogy nem bízhatunk Blake-ben, és ha meg akarsz tanulni harcolni, majd én megtanítalak! De nem hallgattál rám. Kat, magad hívtad meg az életedbe a Védelmi Minisztériumot! A jó ég tudja, mire jöttek rá.

Daemon már az elején figyelmeztette Katyt, hogy valami nem stimmel Blakkel. Még Katyben is megszólalt egy kis hang, mikor elkezdett kutakodni a múltja után, és miután talált valamit rögtön Daemonhoz kellett volna rohannia, nem Mrs.Bond-ot játszania és egyedül kiderítenie a dolgokat. Kit érdekelt volna, ha a Holdra vagy annál is messzebbre röpíti a srácot. Engem ugyan nem. Még pezsgőt is bontottam volna örömömben, és Adam sorsa is másképp alakult volna. Hiába megkedveltem a srácot és utolérte az átkom.

 - Hogy szerencsés vagyok, mert az a valaki, akit nem bírnék elfelejteni, aki többet jelent a számomra, mint ami kibírható, még él. Itt van. Te vagy az.

Bármennyire is szerettem volna felpofozni Katyt, bizakodásra adott okot a tény, hogy tudja a kötelék, ami közte és Daemon közt van nincs hatással az érzelmeikre. Minden oldalnál, ahol közelebb kerültek egymáshoz reménykedtem, hogy itt végre nem fog semmi se történni, ami közéjük áll, de sajnos nem. Ezt egy olyan esemény után kaptam meg, ami után nem is számítottam rá. Kövezzen meg bárki, de akkor is boldog vagyok, hogy végre nem fordult veszekedésbe, egy szerelmi vallomás. Azért remélem, hogy nem szűntek meg teljesen a viták kettejük közt. 

A két testvér egymást nézte. A feltámadó szél a laza havat söpörgette a földön, és eszembe jutott, ami Daemon mondott korábban. Igaza volt. Abban a pillanatban minden megváltozott.

Jobb lett - és rosszabb.

A legnagyobb fordulat Blake családi háttere után Dawson és Bethany felbukkanása volt, meg Katy pszichopata mostohaapa jelöltje. A halottnak hitt lány feltűnése után, és a kötésről megtudott dolgok után már tudtam, hogy Dawsonnak is életben kell lennie, de azt álmaimban sem gondoltam volna, hogy még ebben a részben vissza is tér a családjához. Érdekes fordulat volt, amire nem számítottam akárcsak az elmeháborodott Will. (Ezekért plusz pont az írónőnek.) Remélem nem bizonyult tartósnak Daemon gyógyítása, de felfogott annyi energiát, hogy egy Arum rátaláljon és megölje. Mondjátok, hogy kegyetlen vagyok, de nem bírom a pasas fejét. Ha már Blake megúszta élve, akkor legalább miatta ne kelljen, hogy fájjon a fejem.

Még így a végére megemlíteném a kedvenc részemet, amin nem tudtam nem mosolyogni. Ahogy Daemon kisajátította Katy videobejegyzését isteni volt. Csinálhatnának többször ilyen videókat. 

Mi vár a visszatért Dawsonra, és a friss párkapcsolatot kialakított Daemonre és Katyre? Sejtelmem sincs, bele se merek gondolni, mert eddig semmi se úgy alakult, ahogy vártam (és ez jó!). Nincs más hátra, mint előszedni a következő részt és beleásni magam.