Karen Chance: A hajnal átka (Cassandra Palmer 4.)
Noha Cassandra Palmer nagy hatalommal bíró Pythiává vált, ez egyáltalán nem készteti visszavonulásra azokat, akik a halálát kívánják. A természetfeletti lények világában kevesen örülnének annak, ha az önfejű Cassie foglalná el a legfőbb jövőbelátó posztját – és minden tőlük telhetőt el is követnek, hogy mielőbb eltegyék láb alól.
A vámpírok Szenátusa támogatja ugyan Cassie-t új tisztségében, ám az általuk biztosított védelemnek ára van: szövetségre kell lépnie a szexi vámpír nagymesterrel, Mirceával, aki saját tulajdonaként tekint a lányra.
Ám még a vámpíroknak is komoly gondot okozhat Cassie életének megóvása, hiszen Apollo, az önjelölt istenség, a Pythia hatalmának forrása az ellenfelük. Hogy megmentse saját életét – és mellesleg a világot – Cassie-nek szembe kell néznie teremtőjével…
Még mielőtt elindultam megírni ezt a bejegyzést, elolvastam mások értékelését is a molyon, mert nem tudtam eldönteni, hogy most felnőttem ehhez a könyvhöz, vagy tényleg jobbra sikerült mint az előzőek. Azt hiszem egy kicsit mindkettő. Anno még 2012-ben 16 éves fejjel olvastam az első részt, és annak ellenére, hogy nem pont az akkori korosztályomnak íródott megszerettem, és folyamatosan beszereztem a további részeket is.
Nem merném így, mindjárt az elején kijelenteni, hogy ez a rész volt a kedvencem, mert sajnos elég sok idő telt el a részek elolvasása közt de amennyire emlékszem az első három részből, ez a rész tetszett a legjobban. Lehet, hogy az olvasási idő nem erről tesz tanúbizonyságot, de kb 50 oldal után elkapott egy olvasási válság, amiből sok sorozat tudott csak kigyógyítani.
Az események pörgésére nem lehet egy rossz szavam se. Volt időutazás, autóversenyzés a ley-vonalon, fogolyszöktetés, testcsere, harc egy istennel, és még sok más izgalmas dolog.
Nem emlékszem, hogy mikor nevettem utoljára ennyit egy könyvön. Az egész tele volt szőve humorral, és még a komolyabb hangvételű jelenethez is jutott belőle, hogy oldja a feszültséget. A legjobbakat a testcserés jeleneteken derültem, nah és persze a végén, mikor is Pritkin rájött, hogy Cassie bizony leborotválta a lábát.
A szerelmi szálat is sikerült úgy beleszőni a történetbe, hogy nem csak körülötte forgott az egész könyv, de ugyanakkor fontos szerepe volt. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, akinek nem jön be Mircea, de felvállalom ezt. Nem tudom megmondani, hogy pontosan miért is, de már a kezdetektől fogva nem igazán szimpatizáltam vele. A Pritkinről alkotott véleményem ennek a szöges ellentéte. Az első pillanattól fogva kedveltem, és az itt nyújtott teljesítménye még inkább szerethetőbbé tette számomra. Remélem, hogy van közös jövőjük Cassievel.
Nagy késztetést érzek, hogy máris elolvassam a következő részt is, ami egyben az utolsó magyarul megjelent rész, és pontosan e miatt nem akarom ezt megtenni. A jelen pillanatban még azt is képes lennék bevállalni, hogy angolul olvasom el a folytatást.
A MI TÖRTÉNETÜNK:
Idén jelentkeztem a várólista csökkentés kihívásra. A listámra ez a könyv is felkerült, és mint a bejegyzésben említettem mindegyik könyvnek megvan a története, ami ebben az esetben a következő.
A sorozat első része volt az első könyv, amit annak idején a Percy Jackson után a kezembe vettem. Sajnos mivel az első 3 rész elég meggyötört állapotban végezte az elolvasás után, egy kicsit féltem, hogy mit várhatok majd az új kiadótól.
A történet további alakulása érdekelt, de nem azon a szinten, hogy most minden mást félredobjak. Persze a hosszú szünet a részek közt se volt éppen a legjobb ötlet, főleg egy olyan sorozatnál, aminek viszonylag összetett története van. Talán itt az ideje, hogy elolvassam újra az előző részeket.
