Rick Riordan: Csata a labirintusban (Percy Jackson és az Olimposziak 4.)
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.
Az eredeti tervem szerint egyszerre olvasom újra az egész sorozatot, de ez sajnos nem sikerült. Az előző részek olvasása közben is észrevettem, hogy elég sok mindent elfelejtettem, de ebből a részből még annyira se emlékeztem, mint az előzőekből, az viszont nem változott, hogy ez a kedvenc részem.
Természetesen két kedvenc félvérem kapcsolata miatt ez a kedvenc részem, hiszen itt végre egy csók is elcsattant. Természetesen a féltékenység se maradhatott ki a dologból, de nem értem, hogy Annabeth miért féltékeny Rachel miatt, az a lány labdába se rúghat mellette. Azért azt meg kell hagyni, hogy Titánok ura elleni támadása nem volt semmi. Szerintem kevés félvérnek lenne annyi bátorsága, hogy egy fésűt hajítson Kronosz képébe.
A legnagyobb meglepetést Daidalosz kiléte okozta. Emlékeztem, hogy Quintusnak van valamilyen eltitkolt személyisége, de arra már nem, hogy ő volna a részben oly nagyon keresett feltaláló.
Akivel még mindig nem tudom, hogy hogyan is állok az Nico. Tekintve a jövőbeli tetteit, és azt hogy most már tudom, milyen érzései vannak Percy iránt, egy kicsit azt hiszem megkedveltem a srácot.
Hiába Luke a rossz fiú, és most már Kronosz „porhüvelye“ én még mindig szimpatizálok vele. Clarisse viselkedése egy kicsit meglepett, nem gondoltam volna, hogy tud kedves is lenni.
Így a végére nem tudok mást hozzáfűzni, csak azt, amit eddig már jó párszor elmondtam, Rick Riordan egy zseni.
