A SOROZATRÓL, ÉS A KIVÁLASZTÁS OKA:

Jack Harkness kapitány miután a Doktor faképnél hagyta (ahogy ő fogalmazott) a TORCHWOOD cardiffi fejévé lett 2006-ban, egészen 2011-ig. Ő és társai kalandjaiból 3 évadot a BBC, egyet pedig a Starz-cal közösen biztosított. Legnagyobb bánatomra mindezt csupán 41 részben. 

Annak idején rendesen magával ragadott a DW-láz, mégis a Torchwoodos pályafutásom csak tavaly kezdődött el igazán. Már régebben is párszor belekezdtem a sorozatba, de mindig közbe jött valami, és soha nem jutottam el igazán a végére. Az első 3 évad még tavaly belefért a sorozatos csomagomba, de mivel a negyedik évadhoz már nem készült szinkron, így csak toltam magam előtt egy ideig. 

VÉLEMÉNYEM AZ ÉVADRÓL:

Még mielőtt konkrétan a negyedik évadot elemezgetném, szeretném előtte pár szóban az első háromról is kifejteni a véleményem. 

 A Doctor Who után itt egy kicsit sötétebbre vették a figurát. Az első két évadot csakis Harkness kapitány iránti tiszteletemből néztem, és plusz öröm volt, mikor néha-néha sikerült magával ragadnia a Torchwood mindennapi dolgainak. A harmadik évad már jobban tetszett. Ez az évad a Föld gyermekei alcímet kapta, és teljesen összefüggő részek alkották a rövidke évadot. Annak ellenére, hogy szinte a Torchwood minden tagját elvesztettük ez az évad tetszett a legjobban az első három közül. 

A harmadik évad után nem gondoltam volna, hogy esetleg folytatják a sorozatot, de szerencsére tévedtem. Gwen és Jack visszatértek új társaik oldalán, hogy újraalapítsák a Torchwoodot, immáron amerikai földön. Tetszett ez a megoldás, hogy ennek az évadnak is külön története volt. Néha úgy tűnt, hogy túlságosan is sokáig húzzák a dolgokat, és soha nem fogom megtudni, hogy kik a felelősek a csodáért. Még Jack múltjába is nyerhettünk bepillantást. Nem bántam volna, ha még több információt kapok, de nincs mit tenni. Kedvenc kapitányom egy örök rejtély marad. Nem tudom, hogy csak számomra tűnt e úgy, hogy ez volt az az évad, ahol a legtöbb embertől kellett búcsút venni. Elég drasztikus megoldást találtak ki a haldoklók szenvedésének enyhítésére, ez még számomra is sok volt. Az utolsó részek, mikor kezdtek fokozódni az események alig bírtam megállni. Kitettek magukért a készítő. Ha választanom kellene egy kedvenc évadot, minden halál és durvaság ellenére ezt az évadot választanám.  A befejezés hagy némi kivetnivalót maga után, nem lenne ellenemre egy folytatás.

VÉLEMÉNYEM A SZEREPLŐRŐL:

Jack megmaradt a réginek szerencsére. Egy kicsit vicces volt, mikor rájött, hogy bizony most már nem halhatatlan. Ő azok közé a karakterek közé tartozik, akikből soha nem kapok eleget.

Gwen elég vagány volt. Nem tudom, hogy most az anyaság miatt lett ilyen, vagy mindig is ilyen volt. Ha igen, akkor eddig nem igazán tűt fel.  Nem félt semmitől, mindent megtett a családjáért, és még az életét se félt kockára tenni.

Gwen és Jack párosát mindig is bírtam. Nem kétség, hogy Jack szívében különleges helye van a lánynak, és ugyan ez fordítva is igaz. Nem mindig értenek egyet, néha még képesek lennének a barátságukat is eldobni, csakhogy megvédjék a szeretteiket, de utána pedig megint jó barátokként folytatják tovább a munkájukat.

Rex volt az egyik újonc. Eléggé odatette magát a dolgokban, a „csodának” hála megúszta a halált, de a sérülés egész évad alatt végigkísérte. A világ megmentőjévé vált, de nekem nem lett a kedvencem.

A másik újonc Esther volt. Kezdetben nem nagyon kedveltem, tipikusan irodai munkára termett, aki nem bírja idegileg a terepmelót. Sajnos minden sorozatban van egy szereplő, akit ha megkedvelek, utána meghal. Esther lett ez a szereplő. A végére egész megkedveltem, és az utolsó részben kénytelen voltam könnyes búcsút venni tőle.  

ÖSSZEFOGLALVA:

Harkness kapitányból nem lehet eleget kapni. Egy kissé furcsa volt eredeti szinkronnal nézni a részeket, de ennek is megvolt az előnye. Ennek az évadnak sikerült versenyre kelnie a harmadikkal, és csak azért nyert, mert lényegesebben hosszabb volt, és több minden történt benne.