A SOROZATRÓL, ÉS A KIVÁLASZTÁS OKA:

A Buffy, a vámpírok réme sorozatból megismert Angel a harmadik évadbeli távozása után saját sorozatot kapott, mely 1999 és 2004 közt volt képernyőn, és ez alatt 5 évadot élt meg 110 résszel. Az első 4 évad párhuzamosan futott a fő sorozattal, az utolsó évad pedig Sunnydale elpusztulása után játszódik tovább. Visszatér pár sunnydalei kedvenc is, néhányan említés szintén, és néhányan hús-vér valójukban. 

Az eredeti ok, amiért elkezdtem a Buffy-t az Angel volt. Nem tagadom, hogy legfőbb ok, ami megnézés mellett állt, az David Boreanaz volt, a vámpírok és egyéb természet feletti lények jelenléte csak plusz pont volt. De mivel egy spin-offról volt szó, így az eredeti sorozattal akartam kezdeni. Mivel a Buffy egy kissé csalódást okozott, féltem milyen eredményre jutok majd az Angellel. Az értékelés a Buffy, a vámpírok réméről erre található. 

VÉLEMÉNYEM AZ ÉVADOKRÓL:

Mint már említettem féltem, hogy mit hoz majd az Angel a Buffy után. Azt kell mondjam fényévekkel jobban tetszett ez. Számomra sokkal kidolgozottabb volt, több érzelem és humor volt benne, mint az anyasorozatban. 

Az első évadban megismerkedhettünk a legfontosabb szereplőkkel. Akkoriban (ami 2017. januárjában volt) azt gondoltam, hogy a Wolfram & Hart csak az adott évad fő gonosza lesz, vagy egyáltalán nem lesz nagyobb jelentőségük, de azt az álmaimban se gondoltam volna, hogy mind az 5 évadban kiemelkedően fontos szerepük lesz. A régi Buffy-ból ismert karakterek is visszatértek, némelyikük fontosabb szerepet is betöltött, és végre értelmet nyert pár áthidalás a Buffy és az Angel között.

A második évadban beköltöztek a kedvenc helyszínemre a hotelba, és végre láttam, hogy kezd kialakulni valamiféle évad-sztori, jelen esetben Darla-val. A Buffy-ban nem jutott neki túl sok szerep, de én tudtam, hogy valami nagyobb is rejlik benne, csak azt nem sejtettem, hogy valami még nagyobb kiindulási pontja lesz. Az évad végén még a mi drága Lorne-unk szülőhazájába is ellátogattunk, és megismertük a csapat egyik újabb fontos tagját.

A harmadik évadban robbant a baba híre, egy eléggé nyomasztó próféciával, és egy még nyomasztóbb vámpír vadásszal, akinek feltett szándéka volt eltenni láb alól a kedvenc vámpíromat, és színre lépett a jóravaló fiú is, aki sok fejtörést okozott a kis csapatnak, főleg miután az évad végén volt olyan kedves, és a tenger fenekére vetette az apját. 

Mondhatni, hogy a negyedik évad volt a kedvencem. Connor megkedvelésével eléggé meggyűlt a bajom, a megszállt Cordelia talán már egy kicsit sok is volt, és ez volt az az évad, amelyben úgy átvertek, hogy legalább 1 óráig dühöngtem (4x10), ahol Jasmine feltűnésével megértettem, hogy a nagy Vadászok miért mindig nők, és ahol Angelt Winchesterré (Supernatural) avattam, mert az utolsó részben végrehajtott tette egyrészt önfeláldozó, másrészt önzőség volt. 

Az utolsó évad volt számomra az ami kicsit ellaposodottnak tűnt, de ezt remekül sikerült kompenzálni Spike feltámasztásával. Én ebben az évadban nevettem a legtöbbet, és ugyanannyiszor csordultak ki a könnyeim is. Hiányzott Cordy. Ami a legvegyesebb érzelmeket váltotta ki belőlem az a végjáték volt. Leginkább a befejezés miatt féltem, mert többek közt a Buffy-nál ott se voltam elégedett, de a helyett amit kaptam igazán lehetett volna egy olyan szintű befejezés mint az. Semmit sem utálok annál jobban mint amikor nyitva hagyják egy sorozat befejezését. Lehetséges, hogy az egyik fő gonosz bagázst elintézték, de most, hogyan fogom megtudni, hogy ki nyerte a csatát a Wolfram & Hart-tal szemben. Nagyon remélem, hogy a megfogyatkozott létszámban levő Angel csapat, és azt is, hogy már nem kell más miatt könnyeket hullatnom. 

VÉLEMÉNYEM A SZEREPLŐKRŐL:

Ha valaki az elején mondja nekem, hogy ennyit fogok sírni a szereplők halála miatt, akkor talán el se kezdem az egészet. Ismét csak a Supernatur-ral tudtam párhuzamot vonni, hiszen ott is előszeretettel ölik meg azokat a karakterek akiket megkedveltem. Komolyan mondom a készítők abból élnek, hogy fájdalmat okoznak a nézőknek. 

Mindjárt az első évadban el kellett búcsúznom Doyle-tól, és az egészet még szörnyűbbé tette, mikor megtudtam, hogy az őt életre keltő Glenn Quinn sincs már köztünk. Azt viszont meg kell mondanom, hogy elképesztően hősies halála volt, amely végigkísérte az összes többi részt, és társai gyakran megemlékeztek róla. 

Nem tagadom, hogy Darla miatt is elejtettem pár könnycseppet. Mikor Dru ismét vámpírrá változtatta Angel bátorító beszéde után kibuktam, de mikor az életét áldozta a fiáért bebizonyította, hogy bár nincs igazán lelke, mégis képes olyan döntést hozni a fiáért, amit nem sok lélekkel rendelkező nem vámpír társa tett volna meg.

Szegény Fredet igazán meggyászolni se volt időm, hiszen mindjárt átvette a helyét Illyria. Bár ő volt az egyike azon karaktereknek, akiket nem avattam az első számú kedvencemmé, de ennek ellenére nagyon megkedveltem, hiszen okos volt és bátor, és elég sokszor a nap hőse is. 

Cordelia az első részektől érettebbnek tűnt a számomra. Sokat változott a Sunnydale-ből való költözése óta. Akkor nem gondoltam volna, hogy ő lesz az aki, majd ésszerűen gondolkodik a csapatban, Annyira sajnálom, hogy nem jött össze a dolog közte és Angel közt. A halála örökre fájó pont marad, akárhányszor visszagondolok a sorozatra.

Wesley is sokat változott Sunnydale óta, de a legtöbbet mégis Angel mellett. Mikor Fred meghalt tudtam, hogy valaki az évadzáróban is megfog, de azt nem gondoltam volna, hogy pont ő. Tény, hogy voltak nézeteltérései Angellel Connor miatt, de én még akkor se hagytam el őt, amikor a társai elfordultak tőle. (Persze a gyerekrablással nem értettem egyet.)

Lorne-ból nem kaptam eleget. Bár szerintem akkor is így éreznék, ha az összes részben szerepelt volna. Itt sem tudom elhinni, hogy Andy Hallett már nincs köztünk. 

Angel és Spike viszonyát egy teljesen más megvilágításba helyezte az ötödik évad. Nem volt olyan rész, amelyben nem derültem volna egy jót a kettejük civakodásán, ott volt a halaszthatatlan vitájuk az űrhajósok és az ősemberek csatájáról, és a római kalandjuk a Halhatatlan üldözésével, és a múltra vonatkozó visszatekintésekkel. 

A drága Connort hagytam a végére. Én minden egyes epizódban igyekeztem őt megkedvelni, de ő minden megmozdulásával romba döntötte, amit addig sikerült elérnie nálam a megkedvelését illetően. Az utolsó évadban tett 2 részes vendégszereplése volt az, ami miatt végül sikerült a szívembe zárnom. Mondjuk egy valódi apa-fia ölelést (amit csak Angel képzelgésében kaptam meg) nem bántam volna a végére. 

ÖSSZEFOGLALVA:

Akik megpróbálkoztak a Buffy-val, de nem tetszett nekik, azoknak ajánlom, hogy tegyenek egy próbát az Angellel is. Nekem sokkal jobban tetszett még a vége ellenére is. Sokkal több érzelmet váltott ki belőlem, és elég sokszor köpni-nyelni nem tudtam egyes fordulatok után. Nálam az a szabály, ha egy sorozat át tud verni, vagy éppen meglepetést okozni egyenes út vezet a kedvenceimhez. Ha pontoznám a sorozatokat akkor nagy valószínűséggel 10 vagy 9,5 pontot kapna a 10-ből. (De nem pontozok, mert szerintem képtelenség pontokban felmérni egy dolog tetszését, vagy éppen nem tetszését.) Jövőbeli terveim közt szerepel elolvasni a képregényt (még azt se bánom, hogy angolul van) és megtudni, hogy mégis milyen következményei voltak az Angel-csapat kis kamikaze akciójának.