A két hetes kihagyás után már látszottak rajtam az elvonási tünetek (bórax felhasználási módjai). Nagy boldogan vártam a pénteket, de előtte még a twitter spoilerezett nekem, ami egy kicsit lejjebb vett a lelkesedésemből. 

A helyzet az, hogy nem tudom eldönteni, hogy tetszett e a rész, vagy sem. Hiányoltam benne a srácokat, viszont örültem, hogy Luci visszatért, és pont ez volt az az ok is, ami miatt döntésképtelen vagyok. Egyszerűen hiányzik Mark Pellegrino. 

Nem tagadom leesett az állam mikor megtudtam, hogy Los Angeles Crowley-é. Sose tudhatod mikor jön jól, hogy a Pokol Királya a kebelbarátod. A srácok utazása LA-be mondhatni a kedvenc jelenetem volt. Dean nagyban ecseteli Samnek a véleményét, aki nem is figyel a bátyjára, és ha ez nem volna elég az út további részén kénytelen Dean is Vince Vicente számát hallgatni. (Talán emlékeztetni kellene az kisöcsit, hogy a sofőr választ zenét.)

Ha engem kérdeztek Luci még mindig szeretet- és figyelemhiányos. Ahogy hallgattam a monológját ismét az az érzésem támadt, mintha ez lenne a sorozat utolsó évada. Remélem nem igazolódik be az az érzés. Azt viszont meg kell hagyni, hogy volt igazság a szavaiban, ami Chuckot illeti. Kibékül vele, mert kell a segítség Amara ellen, aztán fogja magát és megint lelép? Szinte már vártam a pillanatot mikor bukkanik fel, és mondja, hogy nem hagyta el őt újra. (Azt hiszen előbb lesz fehér Karácsonyunk, minthogy ez megtörténjen.)

Cas és Crowley odatették magukat rendesen. Sajnos a Pokol Királyának csúnyán ellátták a baját, de az angyalkák assbutt beszólása még mindig nagyon üt nálam.